A koronavírus miatti online vizsgáztatás kihívás elé állította mind a tanárokat mind pedig a hallgatókat. Megdöbbenve hallgattam azt a vizsgáztatási módszert, ami egyik kliensemnél fordult elő. A tanár arra utasította: csukja be a szemét és tegye a kezét keresztbe úgy, hogy a tenyerei a vállán legyenek. Ezután kért egy számot és beolvasta a tételt, neki pedig felkészülési idő nélkül azonnal mondania kellett a választ, csukott szemmel keresztbe tett, vállon nyugvó kézzel. Amikor néhány másodpercet gondolkozott a tanár gúnyosan megjegyezte „Tudom mire vár!” Kliensem kért néhány percet, hogy összeszedje a gondolatait, nem kapott. Kirúgták.

Lassan az egyetemeken végére ér a vizsgaidőszak, a hallgatók jelentős része sikeresen túljutott a vizsgákon, kisebb részének esetleg maradt még néhány áthúzódó a következő szemeszterekre. Szerencsére a bolognai rendszer ezt lehetővé teszi.

Akár sikeres akár sikertelen vizsgaidőszakon van túl valaki, szinte mindenkinek van olyan emléke, amelynek során a vizsgáztató, átmeneti, vagy egész életre szóló rossz emlékeket, személyiség sérüléseket hagyott maga után. Számtalan diák kellemetlen beszámolójával találkoztam, amelynek során arról beszéltek, hogy milyen lelki sérelem érte őket egy-egy vizsgájuk során.

Ezek közül enyhébbnek számít, amikor a tanár kifejezetten arra kíváncsi mi az, amit nem tud a hallgató, és addig kérdezi, amíg olyan helyzetet nem teremt, amibe végül belezavarodik a delikvens és leronthatja az addig kifogástalan teljesítményét. De ide sorolhatjuk, amikor a folyosón órákat váratják étlen-szomjan a vizsgázókat, és leesett vércukorszinttel kóvályognak be számot adni tudásukról. Ilyenkor a valóstudásánál alacsonyabb szinten tud teljesíteni az érintett. Ugyancsak teljesítménycsökkentő, amikor a tanár gúnyos megjegyzésekkel illeti a diák megnyilvánulásait, vagy végig pókerarccal hallgatja őt.

A fenti példák az enyhébb személyiség megalázó és romboló helyzetek. De mindannyian tudunk diákéveinkből több olyan esetet is, amikor a tanár vizsgáztatás közben, simogatja a vizsgázó kezét, hozzá ér a lábával, nyíltan ajánlatot tesz neki, a vizsga utáni találkozóra vagy a fiatal nőknek jó osztályzat csak akkor jár, ha szexisen felöltözve jelennek meg.

A hallgató kiszolgáltatott helyzetben van, függ a tanártól és ezeket a helyzeteket legtöbben megadóan tűrik, hiszen úgy sem tudnák bizonyítani azt, ami ellen esetleg felsőbb szinten szót emelnének. Ezek az atrocitások azonban mély nyomot hagynak a személyiségben, szorongást, szégyent váltanak ki az érintettből, és ezeket legtöbben a tudatalattijuk mélyére száműzik. Az ide eltemetett fájdalmaink viszont a legváratlanabb élethelyzetekben vulkánként törhetnek elő és kedvezőtlenül befolyásolják magatartásunkat, helyzetkezelő képességünket.

A hallgatói önkormányzatok lennének hivatottak az ilyen tanárihatalommal való visszaélések felderítésére és megfékezésére, de mit várunk olyan szervezetektől, akik a múltban maguk is gyakorolták a hatalommal való visszaélésnek és megalázó beavatási szertartásoknak különböző módjait a tanévkezdési gólyatáborok alkalmával. Ami végül is ezen rendezvények betiltásához vezetett több egyetem esetében.

„Minél nagyobb gyakorlatom volt a tanításban, annál megengedőbb lettem a vizsgán. Hetven éves koromon túl már lehetővé tettem, hogy diákjaim tételhúzás követően használják a tankönyveket a felkészülés során. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a technika fejlődésével teljesen értelmetlen a magolást elvárni a diákoktól. Néhány másodperc alatt a mobiltelefonon megjeleníthető, amire kíváncsiak vagyunk. Horizontális tájékozottságra van szükség arra vonatkozóan, hogy mit hol és hogyan keressünk. A másik ok, hogy ha a vizsga alkalmával beszélgetek a diákjaimmal többet megtudok valós tudásukról, kombinatorikai, logikai és problémakezelési képességükről mintha ragaszkodnék a tankönyv szövegének, vagy előadásaimnak papagájkénti visszamondásához.” Mondta egyik beszélgetésünk alkalmával édesapám.

Ezzel én is így vagyok. Az online vizsgák nálam beszélgetések. A kihúzott tételhez kérek konkrét példákat, megélt tapasztalatokat a hallgatóimtól, amit aztán közösen elemzünk ki. Ennek köszönhetően tanítványaim örömmel, és motiváltan jönnek a vizsgára, ahol célom a legjobb teljesítmény kihozása belőlük. A vizsga után pedig várják, hogy tudásukat a gyakorlatban is minél előbb kamatoztathassák.

Az informatikai forradalom lehetővé tette, hogy az egyetemi oktatás során az előadók elektronikus úton közzé tegyék előadásaik írásos anyagát. A hallgatók már a félév első előadásán nekiszegezik a tanároknak a kérdést, hogy az anyaghoz hozzáférnek-e az interneten keresztül. Kevés olyan előadó van, aki meg tagadja ezt a kérést. Hiszen az internet világában nekik is élni kell a világháló kínálta lehetőségekkel, ha haladni akarnak a korral, és nem akarják, hogy elavult módszerek alkalmazásával bélyegezzék meg őket.

Az egyetemi tanárok némelyike órákat tölt azzal, hogy előadásait érdekes képekkel, film betétekkel tegye élvezetessé, és felvegye a versenyt a mobiltelefonok kínálta érdekességekkel. Mert, ha nem elég érdekfeszítő, amit mond, a mai diákok tüntetően előveszik okostelefonjaikat, iPed-jeiket ezzel fejezve ki érdektelenségüket.

Ezzel nincs is baj, rendjén való dolog, hogy egy előadó azonnal kap visszajelzést hallgatóságától.

A problémát én abban látom, hogy a mai diákoknál nem alakul ki a figyelem megosztás és a tartós koncentráció készsége. Az utolsó 6-7 évben fiatal felnőtteknél gyakran tapasztalom, hogy 3-4 órás tartós figyelem után teljesen kimerülnek, és képtelenek a további szellemi munkára. Ezzel szemben az 30-as és 40-es korosztály nagyobb hányada, akár 7-8 órát is képes az intenzív szellemi tevékenységre.

Néhány évtizeddel ezelőtt a Harvard Egyetemen végeztek kísérlet a figyelemintenzitás, és az emlékezés összefüggésére. A résztvevők számára új információt, 3 különböző módon adtak át. Az első módszer szóbeli előadás volt, a résztvevőknek csak hallgatniuk kellett. A második módszer során, az előadók mondanivalójukat képekkel is szemléltették. A harmadik módszer alkalmával, a második módszert alkalmazták, de a résztvevőket megkérték a jegyzetelésre is. Az első módszer az információ befogadását, és rögzítését kizárólag hallás útján tette lehetővé. A második módszer során ez kiegészült látvány csatornán való információszerzéssel, és emlékezetbe történő rögzítéssel. A harmadik módszer a második módszerhez még hozzá tette a jegyzetelést, vagyis a kinesztetikus rögzítési formát.

Az eredmény megdöbbentő volt. 3 nap elmúltával a kísérleti alanyok közül, akik csak hallás útján rögzítették az elhangzottakat 15%-ára emlékeztek, akik látványinformációt is kaptak a szóbeli mellé 60 %-ra, vagyis 4-szer többre, akik pedig jegyzeteltek is 80 %-ra, ez több mint 5,3-szer több azokhoz képest, akik csak hallgattak.

3 hónap elmúltával az eredetileg kapott információból, akik csupán hallgatták azok 2,5 %-ra emlékeztek, akik képanyaggal kiegészítve kapták az infót ők 45 %-ra, vagyis ennél 18-szor többre, akik pedig jegyzeteltek is 60 %-ra. A hallás, látás és írás együttese 26-szor több információ megmaradást eredményezett a kizárólag meghallgatással befogadotthoz képest.

Valószínű az emlékezés és a rögzítési mód közötti összefüggés, az időtáv meghosszabbításával még nagyobb különbségeket mutatna a látvány és a jegyzetelés javára.

A harvardi kísérlet bizonyítja az írás emlékezetfokozó hatását, nem beszélve egyéb bizonyíthatósági, és újra elővehető hasznán túl.

A jegyzetelés azonban nem csupán az emlékezés mennyiségét és hosszúságát növeli. Hiszen az információ tárolására és megőrzésére a technika ragyogóan használható. Az előadás hallgatása és közben való jegyzetelés fokozza a koncentráció képességet, növeli a figyelemmegosztás, - párhuzamosítás - képességét, valamint fejleszti a lényeg kiszűrésének képességét is.

Ha a jegyzetelni tudás nem követelmény a felsőfokú végzettség megszerzése során, akkor valamilyen más módszereket kell találni a fentebb említett képességek kifejlesztésére, hogy a fiatal diplomás munkavállalók ne merüljenek ki 3-4 órás intenzív szellemi tevékenység során.

Súlyos problémákkal küzd a magyarországi iskolarendszerű képzés, komoly megreformálásra lenne szükség vetődik fel egyre több fórumon. Az állami oktatásban mégsem érzékelhető változás. A vita azon folyik, hogy mely tantárgyakat és mekkora óraszámban oktassanak.

Tartja magát továbbra is a porosz típusú módszer. Ennek lényege, hogy a tanár a diák számára megkérdőjelezhetetlen ismeretanyagot ad át, amit be kell magolni és vissza kell tudni mondani. Korábban két írásomban is foglalkoztam a témával. A felnőtteket nem lehet gyerekként kezelni, ennek ellenére az iskolarendszerű felnőtt képzésben is az egyoldalú tudásátadást tapasztaljuk, amit követ a számonkérés. A munkavégzéshez szükséges szociális készségek fejlesztése hazánkban nem része a fiatalkorúak életre való felkészítésének, ezért túlképzettek mégsem értenek semmihez ,nyilatkozta egy multinacionális vállalat vezetője

Előzőekből adódóan, a megfelelő munkaerő kiképzése az esetek jelentős részében a cégekre marad. A leggyakoribb cégen belüli képzések területei:

• értékesítés
• ügyfélszolgálat
• beszerzés
• kintlévőség kezelés
• asszisztensi feladatok
• szalagmunka
• összeszerelő munka
• minőség biztosítás
• vállalat irányítási rendszer
• eljárási rendek és technológiák
• tűz- és balesetvédelem

Ezeket a képzéseket nagyobb cégeknél belső oktatók tartják, kisebb cégeknél egy-egy területi vezető végzi. A szakmai kompetencia lehetővé teszi, hogy az új belépők kiképzését, vagy a meglévő kollégák továbbképzését, egy-egy oktatásra rátermett munkatársra bízzuk. Ezek a munkatársak legtöbbször a pedagógia módszertanával dolgoznak, mert erre vonatkozóan van tapasztalatuk saját tanulmányaik idejéből.

A pedagógia azonban a gyermeknevelés és oktatás módszertana, ezért kevésbé eredményes felnőttek esetében. A felnőttképzés módszerével az andragógia mint tudomány foglalkozik. Az utolsó 10 évben több hazai egyetemünk indított ilyen típusú felsőfokú képzést. Ez alatt az idő alatt jó néhány gyakornok töltötte mellettem az iskola által előírt gyakorlati idejét és sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a képzésük egyáltalán nem tartalmaz felnőttek tanítására vonatkozó módszertani felkészítést. Andragógus  címszó alatt HR és oktatásszervezési ismereteket szereznek.

A vállalati képzések korszerű módszere a tréning jellegű oktatás, ami angolszász módszer és szakít a porosz hagyományokkal. Itt a képzésen résztvevőket az oktató képes egyenrangú felnőttként elfogadni önmagával, a tekintély kivívása helyett a kölcsönös tisztelet a cél.

Az alábbi táblázatban a felnőttképzés területén a porosz és az angolszász tréning módszer közötti különbséget láthatjuk:

Az utolsó néhány évben több vállalatnál tartottam trénig módszertani képzéseket, valamint tanácsadóként segítettem átalakítani hagyományos belső képzési formáikat tréning jellegű képzésekre. Az eredmény mindenhol önmagáért beszél:

• a betanulás ideje átlagosan 73%-kal csökkent,
• a betanulási idő alatt kilépők száma átlagosan 58 %-kal csökkent,
• az új képességek használatával az adott szervezeti egység munkatársainak eredményessége egy év alatt munkakörtípustól függően 20-300% -os növekedést mutatott.