Magyarországon többnyire még csak azzal találkozunk, hogy lakásokból irodákat alakítanak ki, de Nyugat-Európában és legfőképpen az USA nagyvárosaiban fordított az irány, ott egyre több irodából alakítanak ki lakásokat, amelyeket a lakóik megvásárolhatnak vagy bérelhetnek a hozzájuk tartozó szolgáltatásokkal együtt.

A  Williamsburgh Savings Bank Tower utcaképe

Példa erre az 1929-ben felépült Williamsburgh Savings Bank Tower magyarra fordítva Williamsburgh Takarékpénztár Torony, amely New York Brooklyn városrészének egyik legmagasabb felhőkarcolója. A 37 emeletes épület - eredetileg mint a neve is mutatja – első 3 szintjét a bank a többi 34-et pedig bérelhető irodák foglalták el. 2007-ben a gazdasági válság előszelében már csökkent az irodabérleti igény, ezért a tulajdonosok úgy döntöttek, hogy az épületben lévő irodákat lakásokká alakítják át. Ennek eredményeképpen az épületben ma 137 lakás található. A ház földszintjét egy reprezentatív nagyméretű előcsarnok és porta szolgálat, valamint a hajdani bank ügyfélkiszolgáló helységei foglalják el.

A Williamsburgh Savings Bank Tower előcsarnoka: porta és a lakásokba felvezető liftek, valamint a végén a hajdani bank bejárat, mai funkciója bérelhető rendezvényterem.

A korábbi reprezentatív bank területet ki lehet bérelni rendezvényekre, filmforgatásokra.

Az itt forgatott híresebb filmek: - Jhon Whick 3 (Ameerikai akcio film Keanu Reeves-el) - Kapj el ha tudsz. (2002-es film Leonardo Di Caprio, és Tom Hanks főszereplésével) - Jessica Jones tv sorozat egyik epizódja is itt készült (Marvel stúdió tv sorozata) 

A rendezvények által befolyt pénz pedig megy a ház büdzséjébe.

Williamsburgh Savings Bank Tower mai funkciója szerinti impozáns rendezvényterme

A második emelten van a mosoda azoknak, akik nem akarnak mosógépet a lakásukban, illetve mivel ezek ipari teljesítményű gépek jól jön a többi lakó számára is, ha például az összes ágyneműt egyszerre, vagy több hálózsákot, függönyt akarnak kimosni.

Mosoda

A harmadik emeleten edzőterem és a felsőbb szinteken a dohányzó lakók számára több tetőterasz is helyet foglal.

A nyolcadik emeleten a belmagasság nem éri el a 3 métert, ezért ott, van a lakásokhoz külön bérelhető tárolóterület - amerikai szlenggel a "ketrec"-, valamint kerékpár és babakocsi tároló. Az épület részét képezi a gyermekes családok számára kialakított játszó helyiség, és "felnőtt játszó terem" billiárd és ping-pong asztallal, valamint teakonyhával, hogy az itt tartózkodóknak ne kelljen felmenni a lakásukba, ha megszomjaznak.

Tárolók

A home office-ban dolgozók számára kialakítottak egy ingyenesen használható gyönyörű panorámával rendelkező dolgozó teret; asztalokkal, internetcsatlakozási lehetőséggel.

Williamsburgh Savings Bank Tower látképe New York Brooklyn városrészében

A ház lakói középosztálybeli emberek, hasonlóan mint Magyarországon akik Budapesten vagy a nagyvárosainkban bérelt lakásban laknak, habár ezek szolgáltatási színvonala a leírtaknál lényegesen szegényebb. Vagyis nagyvállalatok beosztott alkalmazottai, irodai dolgozók, kisvállalkozók, középvezetők, szolgáltatásban és vendéglátás területén tevékenykedők, tehát átlagjövedelemmel bíró személyek.

Ez a folyamat erősödni látszik más világvárosokban is. A 2020-ban elindult pandémia következtében home office-ban dolgozó munkavállalóknak csak egyrésze tért eddig vissza a cégük régi irodáiba, így költségtakarékossági okokból a vállalatok akár 30-50%-kal csökkenthetik iroda alapterületeiket, s ha ezek bérlemények akkor az közvetlenül érinti az irodakiadás piacát. Vagyis a kiadandó irodahelyiségek közül több nem talál bérlőkre. Ezzel párhuzamosan a leírt jelenség a lakásbérlet piacára is hatással van, mivel a tartós home office munkaformának meg kell teremteni a feltételeit. Hosszú távon nem lehet a konyhaasztalon vagy a hálószobasarokban berendezni az otthoni munkaterületet, hiszen ez az együtt élő családtagokra is frusztrálóan hat. Ezért előbb-utóbb dolgozószobát kell kialakítani, ahol ugyan úgy helye van a dokumentumoknak, és irodai munkaeszközöknek mint az céges irodákban, és ahol nem kell mindennap elpakolni.

Már hazánkban is megfigyelhető, hogy ezen szükségleteiket leggyorsabban azok a munkavállalók tudták kielégíteni, akik bérlakásban laknak, közülük többen azért költöztek nagyobb bérleménybe, hogy megteremtsék maguk számára a kényelmes otthoni munkakörülményeket.

Optimista, derűlátó ember vagyok, de mint mindenkit az életem során engem is értek veszteségek. Három hónapja hunyt el édesapám és gyászolom őt. A gyász természetes emberi érzés, aminek megélése rendkívül fontos a veszteség feldolgozás szempontjából. Három hónapja fekete ruhát hordok ez nálunk családi hagyomány, mint ahogyan édesanyám és nagyanyáim is azt hordtak a gyászév leteltéig. Édesapám fényképét kitettem a sublótra és egy hónapon keresztül, amíg a búcsúztatója megtörtént, esténként egy mécsest gyújtottam meg előtte. Gondolatban a hozzá kötődő emlékeimmel időztem. Beszéltem szomorúságomról azoknak az ismerőseimnek és barátaimnak, akikkel ebben az időszakban találkoztam. Elmondtam hogyan készültünk hospice ismereteimet felhasználva a 90. életévében lévő édesapámmal az elválásra és hogyan búcsúztunk el egymástól halála előtt 4 nappal. Akiknek erről beszéltem, megilletődve hallgatták szavaimat és egy kicsit zavarban voltak, nem mindenki tudta hogyan reagáljon rá.

Pedig egyszerű; a másiknak csupán a végig hallgatása a dolga, ezzel segíti leginkább a gyászoló megnyugvását.

Kivesztek a gyászhoz kötődő rituálék a mai kultúránkból, nem illő gyászolni, mások jó hangulatát elrontani. Pedig az egy évig hordott fekete ruha, a halott nézés, a siratás, a virrasztás rituáléi nagyban hozzásegítették az egyént az elmúlás elfogadásához és a gyász feldolgozásához a lelki egészség megtartásához. Körülbelül 5 éves lehettem, amikor apai nagyanyámmal halottnézésbe mentünk. Az általam is ismert Viti néni ravatalánál a nyitott koporsó mellett imádkoztunk. Ekkortól tudom, hogy aki megszületik az meg is fog halni és ez így van rendjén.

A gyász magánügy hallottam korábban egy rádiós műsor betelefonálójától, a környezetnek ne vegye el a jókedvét a gyászoló azzal, hogy beszél fájdalmáról, és fekete ruhában tüntet. De magam is láttam unokabátyám Facebook oldalán amikor ő nem tudott édesanyja halála miatt részt venni a csapatépítő vállalati bulin, hogy kollégái sorban osztották meg vele az ott készült vidám „ereszd el a hajamat mulatunk” fotókat. A részvétnyilvánítás helyett ezzel akarták együvé tartozásukat kifejezni.

Találkoztam olyan esettel is, amikor  egy munkahelyen a gyászolónak ki kellett mennie a mosdóba és ott kisírni magát, mert a kollégái nem viselték el, hogy ha egy-egy téma kapcsán eszébe jutott a néhány hónapja elhunyt gyereke és elkezdte törölgetni a könnybe lábadt szemét.

Az egyre inkább eluralkodó hamis pozitivizmus csak a jóról, és a sikerről az örök fiatalságról hajlandó tudomást venni. A veszteséggel küzdő emberek magukra maradnak, érzelmeiket nem illő kifejezni, mások tudomására hozni, és ha nem illő ez odáig vezet, hogy az érintett elfolytja magában ezeket. Az elfojtott érzelmeket pedig nem ismerjük fel és nem tudjuk megélni. Amit pedig nem élünk át azt nem tudjuk feldolgozni és tartós stresszforrás formájában fejti ki hatását.

Ha valamiről nem veszünk tudomást és nem beszélünk róla, az nem jelenti azt, hogy nem létezik. Hogy ki mit él meg veszteségképpen, amit meg kellene gyászolnia az személyiség függő. Minden ide sorolható az életünkben, ami szomorúságot okozott, vagy aminek majdani bekövetkezésétől félünk. Fontos, hogy ezekhez a dolgokhoz kötődő érzelmeinket felismerjük, tudjunk róla beszélni néhány emberrel, akik megértően végig hallgatnak. Akik nem azt mondják, hogy „Ugyan erre ne is gondolj!”, vagy „Ne foglalkozz vele, lépj túl rajta!” stb… Ha pedig nekünk beszél valaki a fájdalmairól, nincs más dolgunk, mint megértően végig hallgatni őt, mert ezzel az értő figyelemmel megadjuk neki azt az érzést, hogy értelek és veled vagyok lélekben is.

A koronavírus miatti online vizsgáztatás kihívás elé állította mind a tanárokat mind pedig a hallgatókat. Megdöbbenve hallgattam azt a vizsgáztatási módszert, ami egyik kliensemnél fordult elő. A tanár arra utasította: csukja be a szemét és tegye a kezét keresztbe úgy, hogy a tenyerei a vállán legyenek. Ezután kért egy számot és beolvasta a tételt, neki pedig felkészülési idő nélkül azonnal mondania kellett a választ, csukott szemmel keresztbe tett, vállon nyugvó kézzel. Amikor néhány másodpercet gondolkozott a tanár gúnyosan megjegyezte „Tudom mire vár!” Kliensem kért néhány percet, hogy összeszedje a gondolatait, nem kapott. Kirúgták.

Lassan az egyetemeken végére ér a vizsgaidőszak, a hallgatók jelentős része sikeresen túljutott a vizsgákon, kisebb részének esetleg maradt még néhány áthúzódó a következő szemeszterekre. Szerencsére a bolognai rendszer ezt lehetővé teszi.

Akár sikeres akár sikertelen vizsgaidőszakon van túl valaki, szinte mindenkinek van olyan emléke, amelynek során a vizsgáztató, átmeneti, vagy egész életre szóló rossz emlékeket, személyiség sérüléseket hagyott maga után. Számtalan diák kellemetlen beszámolójával találkoztam, amelynek során arról beszéltek, hogy milyen lelki sérelem érte őket egy-egy vizsgájuk során.

Ezek közül enyhébbnek számít, amikor a tanár kifejezetten arra kíváncsi mi az, amit nem tud a hallgató, és addig kérdezi, amíg olyan helyzetet nem teremt, amibe végül belezavarodik a delikvens és leronthatja az addig kifogástalan teljesítményét. De ide sorolhatjuk, amikor a folyosón órákat váratják étlen-szomjan a vizsgázókat, és leesett vércukorszinttel kóvályognak be számot adni tudásukról. Ilyenkor a valóstudásánál alacsonyabb szinten tud teljesíteni az érintett. Ugyancsak teljesítménycsökkentő, amikor a tanár gúnyos megjegyzésekkel illeti a diák megnyilvánulásait, vagy végig pókerarccal hallgatja őt.

A fenti példák az enyhébb személyiség megalázó és romboló helyzetek. De mindannyian tudunk diákéveinkből több olyan esetet is, amikor a tanár vizsgáztatás közben, simogatja a vizsgázó kezét, hozzá ér a lábával, nyíltan ajánlatot tesz neki, a vizsga utáni találkozóra vagy a fiatal nőknek jó osztályzat csak akkor jár, ha szexisen felöltözve jelennek meg.

A hallgató kiszolgáltatott helyzetben van, függ a tanártól és ezeket a helyzeteket legtöbben megadóan tűrik, hiszen úgy sem tudnák bizonyítani azt, ami ellen esetleg felsőbb szinten szót emelnének. Ezek az atrocitások azonban mély nyomot hagynak a személyiségben, szorongást, szégyent váltanak ki az érintettből, és ezeket legtöbben a tudatalattijuk mélyére száműzik. Az ide eltemetett fájdalmaink viszont a legváratlanabb élethelyzetekben vulkánként törhetnek elő és kedvezőtlenül befolyásolják magatartásunkat, helyzetkezelő képességünket.

A hallgatói önkormányzatok lennének hivatottak az ilyen tanárihatalommal való visszaélések felderítésére és megfékezésére, de mit várunk olyan szervezetektől, akik a múltban maguk is gyakorolták a hatalommal való visszaélésnek és megalázó beavatási szertartásoknak különböző módjait a tanévkezdési gólyatáborok alkalmával. Ami végül is ezen rendezvények betiltásához vezetett több egyetem esetében.

„Minél nagyobb gyakorlatom volt a tanításban, annál megengedőbb lettem a vizsgán. Hetven éves koromon túl már lehetővé tettem, hogy diákjaim tételhúzás követően használják a tankönyveket a felkészülés során. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a technika fejlődésével teljesen értelmetlen a magolást elvárni a diákoktól. Néhány másodperc alatt a mobiltelefonon megjeleníthető, amire kíváncsiak vagyunk. Horizontális tájékozottságra van szükség arra vonatkozóan, hogy mit hol és hogyan keressünk. A másik ok, hogy ha a vizsga alkalmával beszélgetek a diákjaimmal többet megtudok valós tudásukról, kombinatorikai, logikai és problémakezelési képességükről mintha ragaszkodnék a tankönyv szövegének, vagy előadásaimnak papagájkénti visszamondásához.” Mondta egyik beszélgetésünk alkalmával édesapám.

Ezzel én is így vagyok. Az online vizsgák nálam beszélgetések. A kihúzott tételhez kérek konkrét példákat, megélt tapasztalatokat a hallgatóimtól, amit aztán közösen elemzünk ki. Ennek köszönhetően tanítványaim örömmel, és motiváltan jönnek a vizsgára, ahol célom a legjobb teljesítmény kihozása belőlük. A vizsga után pedig várják, hogy tudásukat a gyakorlatban is minél előbb kamatoztathassák.

A munkaalkoholizmus egy olyan szenvedélybetegség, amelynek társadalmi megítélése pozitív, hiszen kezdeti szakaszában az egyén rendkívül jól teljesít, halad előre a karrierépítésben és a jövedelemszerzésben.

Munkaalkoholizmusról akkor beszélünk, amikor valaki belső feszültségeit felfokozott munka tevékenységgel oldja.

.

A munkaalkoholizmus kiváltó okai:

A munkaalkoholizmus leggyakrabban azoknál az embereknél alakul ki, akik vélt vagy valós hiányosságaikat akarják kompenzálni, akik kisebbrendűségi érzéssel küzdenek és azt állandó bizonyításba transzformálják át, vagy akik megfelelési kényszer alatt állnak, de azon személyeknél is találkozhatunk vele akik gyerekkorukat szegény családban élték, emiatt félnek a felnőtt korukban megteremtett egzisztenciális és anyagi biztonságuk elvesztésétől. Előfordul olyan embereknél is akik nem mernek szembenézni magánéleti, társkapcsolati problémáikkal és ennek megoldása elől a munkába menekülnek.

A munkaalkoholista vezető embertelen munkahelyi légkört teremt maga körül, de ennek nincs tudatában. Beosztottjaitól is hasonló teljesítményt vár el, mint amelyet ő maga nyújt. Képes állandó készenléti állapotban tartani munkatársait, akár még éjszaka is hivatalos email leveleket küldeni számukra, munkaidőn kívül késő este vagy kora reggel telefonon hívni őket és utasításokat adni vagy információt kérni.

.

A munkaalkoholizmus három stádiuma:

Tanácsadói tevékenységem során a munkaalkoholizmusnak három stádiumával találkoztam.

Első stádium:

A kezdeti stádiumában a teljesítmény és a munka minőség emelkedőpályát jár be, ezért legtöbb felsővezető elismeréssel jutalmazza az ilyen munkatársat. Ekkor még a család is elnézi, hogy a rájuk fordítható szabadidejének jelentős részében is dolgozik, felmentve őt azzal a magyarázattal, hogy mindezt értük teszi. Tünetei:

• A munka kiemelkedően nagyobb örömforrássá válik egyéb szeretett tevékenységeihez képest.
• Keresi az újabb és újabb feladatot.
• Akkor is elvégzi a rá bízott feladatot, ha annak még nincs itt a határideje, ezzel belecsúszik a szabadidőbe.

 .

Második stádium:

Az idő múlásával azonban a munkától való kényszeresfüggőség egyre fokozódik és az alábbi tünetekkel találkozhatunk:

• Akár napi 12-16 órás munkavégzés.
• Kimerülésig hajszolja magát.
• Munka nélküli pihenőnapok megritkulása vagy akár eltűnése, vasárnap is kell néhány órát dolgoznia.
• Az egyben kivett szabadság lerövidülése, 4-5 nap után a szabadságon töltött idő elviselhetetlenné válik, valamilyen ürüggyel összevész a többiekkel.
• Társasági, rokoni összejöveteleken csak a munkával kapcsolatos témák érdeklik.
• Szabadidős tevékenységét is összeköti munkavégzéssel, kapcsolatépítéssel.
• Családtagjait is igyekszik bevonni a munkájába.
• Nehezen ad át részfeladatokat másoknak, nem tud delegálni.
• A munka minden tevékenységéhez képest prioritást élvez, munka ürügyén lemond családi vagy szabadidős programokat.

Harmadik stádium:

Ebben a szakaszban a munkahelyi és családi környezet is egyre nagyobb teherként éli meg a munkaalkoholistát, és kezd feltűnni számukra rendellenes viselkedése.

• Túlzott jelentőséget tulajdonít minden feladatnak, nem tudja a lényegest a lényegtelentől szétválasztani.
• A feladat hasznosságával vagy várható eredményességével kapcsolatos ítélőképesség leromlik.
• Kockázatvállalási kedv felfokozódik, döntései elszakadnak a realitástól.
• Gyakori hibázás, korrekciós feladatok növekedése.
• Folyamatos megkésettség és hajszoltság érzés.
• Munkába való belefeledkezés, időérzékelés és időgazdálkodási képesség elvesztése.
• A külső környezet figyelmeztető jelzéseinek ellenséges fogadása.
• Gyakori érzelem kitörések és hullámzások.
• Emberi kapcsolatai munkakapcsolatra szűkülnek.
• Munkán kívüli feladatait elhanyagolja, vagy másra osztja.

A munkaalkoholizmus mint függőség a személyiség sérülésének tünete. Gyógyítása az érintett és a környezete számára is fontos. A kiváltó okok jól gyógyíthatók különböző egyéni és csoportterápiákkal.

Az emberek többsége nem szereti, ha ellenőrizve vannak, mert azt személyes szabadságuk korlátozásának élik meg.

Az ellenőrzés során a vezetők több olyan hibát is elkövethetnek, amelyek az eredményes munkavégzés ellen hatnak. Legtöbb a vezető belső félelmeire vezethető vissza, amely vagy túlzott engedékenységet, vagy indokolatlan szigort eredményez.

A túlzott engedékenység legtöbbször úgy kerül kifejezésre, hogy a vezető nem mer az ellenőrzésre, és a hiba kimondására rátérni. Kommunikációjával tiszteletköröket fut. Például: bejön hozzá a beosztottja és ahelyett, hogy rátérne az észlelt hibára, mint problémára, megkérdezi: Hogy van, érdeklődik más munkafeladata iránt, és látszólag csak mellékesen említi meg azt, amiért behívta őt.

Ugyancsak a túlzott engedékenység jele, amikor a végén a vezető elkezdi dicsérni a beosztottat. Például: felhoz egy korábbi munkát, amit jól végzett el, vagy pozitív emberi tulajdonságait kezdi ecsetelni. Ezzel látszólag elnézést kér azért, hogy az előzőekben szóvá tette a hibákat. „Nem vagyok én olyan szőrős szívű, nehogy megharagudj rám!” - fejezi ki metakommunikációval az ilyen beszélgetés lezárás.

A félelemből eredő másik hiba, hogy a vezető azonnal lerohanja a beosztottat. Nem engedi szóhoz jutni. Elmondja, hogy milyen hibákat talált, és pontosan meghatározza a tennivalókat. A beosztott ezután „parancsot” teljesít. Felelőssége megszűnik. Legtöbbször ellenérzések is kialakulnak benne a vezető iránt, ami azt eredményezi, hogy igyekszik helyreállítani sértett önbizalmát: a vezető által meghatározott módszer vonatkozásában folyamatosan azt fogja bizonyítani, hogy azzal sem lehet jobb eredményt produkálni, mint az ő korábbi technikájával.

Többször előfordul, hogy a vezető átveszi, vagy átadja más munkatársnak a feladatot. Ennek a vezetői módszernek a legnagyobb hátulütője az, hogy a beosztott felmentést kap a rosszul végzett munka korrigálása alól, és nem tanulja meg a megfelelő munkavégzést. Legtöbbször a vezető így gondolkodik: „Amíg elmagyarázom, addig százszor megcsinálom.”

Az ellenőrzés azonban gyakran okoz félreértéseket, motivációvesztést, sőt zavarokat a munkahelyi légkörben. Ezért a vezetők egy része visszariad attól, hogy figyelemmel kísérje beosztottai munkáját, és szükség esetén őszinte kritikát gyakoroljon munkatársaival szemben.

Jelenleg megfigyelhető az a tendencia a szervezetek esetében, hogy csökkentik a kontroll mértékét a munkahelyeken. Például a távmunka növelésével a munkavállalók otthonról, telekommunikációs eszközök segítségével, akár mobiltelefonról végezhetik a munkájukat. Több amerikai nagyvállalat, mint az IBM sikeresnek látja a teljesítményre gyakorolt hatását a munkahelyi kontroll csökkentésének. A megkérdezett vezetők 68%-ának javult a produktivitása a távmunkának köszönhetően. A munkavállalók több, mint 76% mondta, hogy elégedettebb a munkájával és 79% volt elégedettebb a karrierjével általánosságban, miközben jelentős arányban nyilatkozták azt, hogy elégedettebbek a magánéletükkel és családi életükkel kapcsolatban is.

(American Psychological Association: Occupational Stress and Employee Control, - Amerikai Pszichológiai Egyesület: Foglalkozási stressz és alkalmazottak ellenőrzése 2016.05.07.)

Az informatikai forradalom eredményeként, míg egyes munkakörökben a vezetői kontroll lazulását tapasztaljuk, más munkakörök esetén a személyes ellenőrzés ugyan csökken, de a technikai kontroll növekszik. Például az ügyfélszolgálat területén a telefonbeszélgetéseket rögzítik és azt a vezetők szükség szerint visszahallgatják. Bekamerázzák a szerelőcsarnokokat, az áruházak pénztárainál szintén kamerával figyelik a pénztáros kezének a mozdulatait, vagy egyes gyors éttermi láncok, kávéházak alkalmazottainak mozgását, és amint két munkatárs néhány percnél hosszabb ideig beszélget egymással, már is megy a központból egy telefon a műszak vezetőnek, hogy nézzen utána, miért nem dolgozik az a két ember. Vagy az informatika területén egy programozó munkáját (a gépen történő leütéseit) a vezetője folyamatosan láthatja, ezáltal ellenőrizheti akár a föld másik oldaláról is. A hang és képrögzítésekkel nem csak a külső ügyfeleket figyelik, hanem az alkalmazottakat is.

 A személyes vezetői kontroll csökken, de a technika segítségével egy új típusú ellenőrzés van kialakulóban.