Tanácsadóként a harmadik nagy gazdasági válságidőszakot élem meg. Mindegyiknek más volt a kiindulópontja és oka, ugyan akkor vannak közös vonásaik. Ezek a következők:

• válságot megelőző túlfűtött optimizmus
• hirtelen bekövetkező lejtmenet, időnként kismértékű felpattanással
• mindenkit érintenek
• a cél és irány elvesztése, új keresése
• a munkatársaknál eluralkodó válsághangulat
• a teljesítményt blokkoló stressz

A ciklikusság a kapitalista gazdaság sajátossága, (1990-től Magyargazdaság is e-ként működik, még ha sokan meglepődve fogadják, amikor ezt előadásaim során kimondom.) az elmélet kidolgozása Nyikolaj Dmitrijevics Kondratyjev (1892–1938) szovjet–orosz közgazdász, cikluskutató nevéhez fűződik. Tudományos megállapításait több esetben is cáfolták, legutoljára 2018 –2020 között harsogott a média a folyamatos fejlődésről, amelyet a politikusok még felerősítettek, magabiztosnak látszó nyilatkozataikkal. Ez a csalóka és önámító magatartás, a válság idején is elszakad a realitástól, a lejtmenet kis felpattanásait gyors fellendülésnek vélik, és konjunktúrára számítanak. A komolyabb közgazdászok ugyan vitatták a folyamatos fejlődés lehetőségét, de az ő hangjukat elnyomta az illúziókban ringatózó hangos többség. A konjunktúra csúcsára és a recesszió indulásának néhány hónapjára, a túlfűtött optimizmus a jellemző, amelyre még jól emlékezhetünk. Az enyhe recessziós tünetek, a gazdasági változásokkal tudományos szinten nem foglalkozók számára ekkor még nem érzékelhetők. A fejlett gazdaságú országok, jelentős részben, (köztük az EU centrum országai) ekkor már kezdték behúzni a kéziféket, csökkentették a beruházásaikat, és az állami kasszából a pénzkiáramlást. Sajnos ezek között nem szerepelt hazánk. Sőt kedvezményes hitelfeltételekkel, vissza nem térítendő támogatásokkal, tovább fűtötte a gazdaságot, ezzel fokozva az állami és vállalati pénzkiáramlást. Ennek következményeként, az államot és a magyar vállalatok jelentős részét a válság felkészületlenül érte. Előrelátó vállalati gazdálkodás esetén a fellendülés a stabilizáció, a konjunktúra pedig a tőkefelhalmozás időszaka kellene, hogy legyen. Az ezután következő recesszió, de még inkább a depresszió időszaka, a felhalmozott tőke befektetésének ideje. A válságra felkészületlen vállalatok, ugyanis a recesszió alatt elkezdenek a túlélésre játszani. Hasonlóan gyenge versenytársaikkal árversenyre kelnek, és kölcsönösen tönkreteszik egymást. A tulajdonosoknak kimenekülési lehetőség a cég eladása, de ha ez nem sikerül, és az adóságok felhalmozódnak, bekövetkezik a csőd, és a cég felszámolása. Ez legtöbb esetben a depresszió időszakára esik.

A felhalmozott tőkével rendelkező, stabil vállalatok a recesszió időszakában is tartják áraikat, de e mellett teljes szervezetátalakítást (racionalizálással egybekötött szervezetfejlesztés) is végeznek. A siker záloga a passzív túlélési politika helyett, piaci körülményekhez való gyors alkalmazkodás, a vállalat struktúrájának átalakítása, új termékek, szolgáltatások bevezetése, a veszteséges tevékenységek azonnali megszüntetése. Számukra a depresszió időszaka már egy előrehozott fellendülési időszak. A csődbement versenytársak vevői és beszállítói hozzájuk fordulnak, forgalmuk megnövekszik, valamint előnyösebb beszerzési, beruházási feltételeket tudnak maguk számára kialkudni. Ekkor kínálkozik a legkedvezőbb lehetőség, más vállalatok olcsó felvásárlására, vagy csődbe ment vállalatok eladásra kínált termelőberendezéseinek megvételére.

2018-ban egyik ügyfelem német cég megvásárlására készült. A tárgyalások már három éve folytak a tulajdonossal. Közösen mérlegeltük a lehetőséget. A gazdasági pörgés arra utalt, hogy közeleg a válság, ezért úgy döntött, hogy kivár. Amikor beütött a covid járvány, 24 óra alatt átszervezte a cégét. Egy élvvel később lényegesen kedvezőbb feltételekkel jutott a még meglévő német céghez. Ezzel párhuzamosan néhány magyar versenytársa is felkínálta neki a termelési eszközeit, amit szintén megvásárolt. Vállalata a válság alatt is fejlődött. Mondhatnánk, szerencséje van, de ez csak a látszat. A valóság viszont az, hogy túlélési stratégia helyett, cselekszik, átszervez, azonnal igazodik a piac változásaihoz.

Életemben eddig négy nagy gazdasági válságot éltem meg, amelyből három már a rendszerváltás utánra esett, és szervezetfejlesztési tanácsadóként több cégvezetővel együtt dolgoztuk ki ezekben az időszakokban a „hogyan tovább” módszerét. Ebből eredően azt tapasztaltam, hogy azok a vállalatok tudták sikeresen kezelni a gazdasági válságokat, akik szembe mertek nézni a valósággal, és a súlyuknak megfelelően viszonyultak a helyzethez. Képesek voltak korábbi működési formájuk gyors és hatékony átalakítására.

Több közgazdász kutató, foglalkozik tudományos szinten a versenygazdaság ciklikusságával, és elméletben levezették ennek okát, amelynek leírásába én most nem megyek bele, mert bőségesen találhatunk erről publikációkat a neten. Inkább csak érdekességképpen említem a bibliában szereplő egyiptomi 7 kövér esztendő utáni 7 sovány esztendőt, ami már évezredekkel ezelőtt megállapította a gazdaság működésének periodicitását. Ennek ellenére még egy évvel ezelőtt is több média interjúban lehetett hallani, vagy olvasni, hogy a kormányok politikai szinten képesek kezelni és fenntartani a gazdasági növekedést és kivédeni a konjunktúra és recesszió váltakozását.

Közgazdaságtanban képzett emberek természetesen ezeket a híreket nem veszik komolyan, de ha valaki nem rendelkezik ezen a területen kellő ismeretekkel, kialakulhat nála egy hamis illúzió a mikro- és makrogazdaság működésére vonatkozóan.

A 2020 augusztusában megjelent gazdasági mutatók alapján szerkesztett diagramon jól látható a magyar gazdaság 2004 és 2018 közötti 14 éves recesszió és konjunktúra ciklusa, ami véletlenül megegyezik a bibliai 7 sovány és kövér esztendő periódusával. :)  Ha megfigyeljük a görbe alakulását, a 2004-es GDP növekedési arányt 2018-ban haladta meg gazdaságunk, 2019-ben már jól látható a csökkenés.

Jánossy Ferenc A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok című könyvében elegáns elemzést ad a nagy visszaesések utáni helyreállítások gyorsaságáról és annak okairól. Bemutatja, hogy a gyors növekedés nem az utolsó „békeév” szintjéig, hanem addig tart, ahová a gazdaság válság nélkül fejlődött volna, és ennek kulcstényezője az emberi tudás szerkezete, az egymást követő, egymást egyre magasabb szinten kiképző generációk, amelyek a tudásukhoz illesztik a termelés materiális tényezőit.

Vaszari András közgazdász-szociológus ezt a mai viszonyokra úgy alkalmazza, hogy „ … a gyors növekedés nem az utolsó „békeév” szintjéig, hanem addig tart, ahová a gazdaság válság nélkül természetes növekedéssel (a fogyasztás és termelés mesterséges gerjesztése nélkül) fejlődött volna …”

Ha közgazdaságilag elemezzük a jelenlegi helyzetet, és prognosztizáljuk a jövőt, hamis illúzió gyors felpattanásról beszélni, és ebben reménykedni. A recesszió mély és innen körülbelül 10-12 év amíg elérjük –s meghaladjuk a 2018-as GDP növekedés szintjét. Ki kell hangsúlyozni, hogy éves növekedésről beszélünk, amit az előző éves szinthez viszonyítunk.

A reális helyzetértékeléshez az is hozzá tartozik, ha egy ország a GDP növekedését önmagához viszonyítjuk, akkor gyakran előfordul, hogy az alacsonyabb GDP-t előállító országok esetében egy magasabb növekedési arány a GDP termelésben még messze elmaradhat egy nála gazdaságilag fejlettebb, de alacsonyabb növekedési arányt mutató országétól.

Miért fontos, hogy a vállalatok vezetői tisztában legyenek mikro- és makrogazdasági helyzetükkel, jövőbeni kilátásaikkal?

• Mert a hamis optimizmussal nem a valós helyzetből indulnak ki, és nem egy ténylegesen bekövetkező jövőre készítik fel a cégeket.
• A túlzottan derűlátó előrejelzések más típusú feladatok tervezését kívánják, mint a hosszan tartó felemelkedés.
• Az optimista forgatókönyvek csökkentik a vezetők és munkavállalók erőfeszítéseit a valós helyzet kezelése során.
• A gyors felpattanás hiedelme passzivitásra és kivárásra sarkalja az embereket.
• A remélt gyors visszapattanás elmaradása, az emberekben csalódást és közös vállalati depressziót generál, mint amelyet - ugyan más vonatkozásban - már egyszer megtapasztaltunk 1990-93 között.

Mi az előnye, ha beismerjük, hogy az utolsó 100 év legnagyobb gazdasági válságába kerültünk?

• Az egész céget áthatja az őszinte nyílt kommunikáció légköre.
• A bajban az emberek összefognak, és közös erővel akarnak túl lenni a nehézségeken.
• A beosztottak megértik a vállalati változtatások szükségességét, és támogatják azokat.
• A munkavállalók elfogadják a kényszer intézkedéseket, és együttműködnek a válság hatására bekövetkező új feladatok végrehajtásában.
• Az egyéni és csoportos motiváció megnövekszik, mindenki a változás és változtatás részesévé akar válni.
• A válsághelyzeten való úrrá levés szándéka megnöveli a kreativitást egyéni és vállalati szinten egyaránt.
• A dolgozók lojalitása a vezetők felé növekszik.

Ezért nagyon fontos, hogy a vezetők szembe merjenek nézni a realitással, és ebből kiindulva dolgozzák ki a cég- és üzletfejlesztési feladataikat.