Az utóbbi időben tanácsadás során több olyan esettel is foglalkoztam, amikor gyerekeiknek még középiskolás korukban, a szüleik írták meg a házi feladataikat. Ezek a fiatal felnőttek elmondták, hogy azokból a tantárgyakból, amelyek kevésbé voltak fontosak a számukra, a házi feladataikat a szüleik írták, hogy ők a felvételi tantárgyaikra tudjanak koncentrálni. A szülők jól képzett, több diplomával rendelkező emberek voltak. Minden esetnél az érintettek nagyon rossz emlékként őrizték meg, ezt a fajta szülői segítséget, és úgy gondolják, hogy ez a mai napig hatással van a teljesítményükre, kapcsolatukra.

Gábor rezidensként dolgozik, néhány éven belül sebész lesz. Az édesanyja egyedül nevelte őt, és igyekezett mindent megadni számára. A magyar házifeladatait is ő írta. Máig büszke is a mama arra, hogy a szülői értekezleten az irodalom tanára, el volt ragadtatva fia teljesítményétől, és az írás területén is nagy karrier lehetőséget látott nála. A mama csendben bezsebelte az elismerést, ami valójában neki szólt. Gábor a legjobb módú családok gyerekeivel tudott versenyezni öltözékében, használati tárgyaiban. Édesanyja arról panaszkodott, hogy nem érti, a fia miért ilyen motiválatlan. Diploma átadásakor egy lakás árát kapta ajándékul, hogy nézzen körül a lakáspiacon, de több év óta erre sem hajlandó. A pénz lassan a felét éri, úgy felmentek a lakásárak. Gábor saját bérelt lakásba költözött, egyre kevesebb dolgot oszt meg mamájával az életéről. A mamának fáj, és érthetetlen a fia eltávolodása.

Dóra egy multinacionális vállalat marketing igazgatója. Édesapja orvos, édesanyja egyetemi tanár. Arról beszélt nekem, hogy borzasztóan stresszel minden nyilvános szereplésnél. A munkaköréhez tartozik szakmai cikkek megírása is, ezek a legszörnyűbb feladatai. Iskolás évei alatt, amikor megírta a házi dolgozatait és megmutatta édesanyjának, az fogta, összegyűrte, és a papírkosárba hajította, majd nagy buzgalommal oda ült a számítógép elé, és kerekített egy tökéletes fogalmazást. A kinyomtatott példányt pedig oda adta neki, hogy ezt most már beadhatod. Dóra a föld másik oldalára menekült szülei elől, Kanadában él.

Dávid egy jó nevű ügyvédi irodában készült a jövőjére. Másfél éve végezte el a jogot, amikor alvászavarai alakultak ki, és minden új helyzetben folyt róla a veríték annyira, hogy a ruhái is átnedvesedtek. Szülei nem értették mi a baja. Középiskolás korában az édesapja készítette el a matematika házifeladatait, a mamája írta meg az irodalom fogalmazásait, hogy ő a felvételi feladatokra orientálódhasson. Mindene megvan; lakás, autó, tartalék bankszámla. Amikor megmutatta ügyvéd anyjának egyik védőbeszéd fogalmazását, az hisztérikus ordítozásba kezdett, hogy ez egy nulla, ezért kár volt elvégeznie az egyetemet. Dávid ezek után ott hagyta az ügyvédbojtárságot, elment egy nagyvállalathoz logisztikai ügyintézőnek. A szüleivel közös házban lévő lakásából is ki akar költözni. A szülők hálátlannak tartják, és érzelmileg zsarolják.

Mindhárom eset azt mutatja, hogy a szülők a házifeladat átvállalásával elragadták gyermekeiktől a feladattot, kiszorították őket annak teljesítéséből. Megfosztották gyerekeiket a jól végzett munka örömétől. Rákényszerítették őket, hogy egy általuk meghatározott szűk mezsgyén haladjanak, ahol ők határozták meg a célt is. Több diplomával természetes módon, a házifeladat megírásával a középiskolás szint felett teljesítettek, az elismerés valójában nekik szólt, és ők magukra lehettek büszkék, nem a csemetéikre.

Nagyon méltatlan dicsőség ez. Kérdés miért van erre szüksége egy szülőnek? Miért áll be abba a csoportba versenyezni és learatni a babérokat, ahol nála lényegesen alacsonyabb szintű ismeretekkel bírnak gyermeke osztálytársai? Mert a gyerek terhelésének csökkentése úgy gondolom, csak ürügyül szolgál. Az is felvetődik, miért hozza ilyen helyzetbe saját gyermekét? Hiszen a dicsőség nem a gyereké, ezt mind a ketten jól tudják. Átverik a tanárokat, az osztálytársakat.

A gyerekükön keresztül jutnak örömhöz, elismeréshez, ugyanakkor a megfosztják azokat ettől. Elrabolják a siker érzését a tulajdon gyerekeiktől, miközben azzal szépítik a dolgot, hogy mindezt értük teszik. Ez az önbecsapás csapdája. A közös bűn összeköt, majd egy idő után szétválaszt.