Azokat az embereket hívjuk válságtanult munkavállalóknak, akik már megéltek néhány gazdasági válságot, és életükben volt hosszabb vagy rövidebb munkanélküli időszak.

Egyre több cégvezető panaszkodik arról, hogy a koronavírus miatt bevezetett korlátozások enyhítése ugyan lehetővé tenné a home office-ban dolgozók visszatérését az irodákba, de a kollégák mindenféle indokot felhoznak a továbbra is otthondolgozásra. Vannak cégek, amelyek irodai munkát végző alkalmazottai azzal keresik meg a cégvezetőt, hogy továbbra is biztosítsa számukra a home office-t, mert ha nem, akkor felmondanak. Egyes vállalatoknál elkezdődött az alkudozás, hogy kik maradhatnak otthoni munkavégzésen, vagy egy hétből hány napot kell bent a cégnél dolgozni, és hányat lehet otthon tölteni.

Be kellene indítani a gazdaságot, de mintha ez pusztába kiáltott szó maradna. Az emberek nagyon nehezen veszik fel a korábbi ritmust, sőt vannak, akik egyenesen megtagadják azt. Ez számukra a legoptimálisabb munkastílus, amíg ugyan azt a jövedelmet kapják, amit korábban. Nem akarnak visszatérni a magas teljesítmény elvárások, a folyamatos kontroll, az egymással való összeméretés és a versenyeztetés légkörébe.

Csupán ott tapasztaljuk a lelkes visszatérést, ahol a munkáltató arra kényszerült, hogy csökkentett fizetéssel dolgozzanak otthon az alkalmazottai, mert még ez is jobb döntésnek tűnt, mintha elküldte volna őket.

A nemzetközi HR tapasztalatok azt mutatják, hogy az otthon végzett munka az esetek jelentős részében nem éri el az irodai munka hatékonyságát, az egyén körülményeitől függően, 80-25 % között mozog. Ezért a koronavírushoz kötődő korlátozások előtt az otthonról dolgozók 25-40 %-kal alacsonyabb bért kaptak, mint az irodai munkatársaik. Ezt természetes módon elfogadták, mert úgy gondolták, kompenzálható az alacsonyabb bér azzal, hogy saját időbeosztás szerint tudnak dolgozni, otthon lehetnek a gyerekeik, vagy gondozásra szoruló hozzátartozóik mellett, és figyelmüket, energiájukat meg tudják osztani a munka és egyéb otthoni teendőik között.

Azokban a nyugat-európai országokban pedig, ahol a cégek által lecsökkentett munkabért az állam azonnal kipótolta, a munkavállalók természetesnek tartották, hogy a munkaidő azon részében dolgoznak csupán, amekkora arányt a fizetésükben a munkáltatótól kaptak.

Több vezető is megkeresett a home office-ban dolgozó kollégáinál szerzett kellemetlen tapasztalataival, ami nem általánosítható, de mint probléma foglalkoznunk kellett vele.

Voltak akik sérelmesnek találták, hogy a főnök reggel megkérdezte, hogy milyen feladatokkal fog aznap foglalkozni, mások a munkaidő vége előtti beszámoltatást nehezményezték. Rengeteg időt és energiát igényelt a vezetők részéről a munkatársak motiválása, lelki gondozása, úgy érezték, hogy többen a tényleges feladatokról való beszámoló elöli kitérésként is használták a vezetői lelkisegélyt. Sokszor találták munkaidőben nem munkát végző helyzetben a kollégákat, ezeket jól lehetett érzékelni, az email üzenetekre való késői reakciókból, a gyorsan befejezni akaró telefonos beszélgetésekből, vagy a Skype-on történő kommunikációk esetén a kamerák kikapcsolásából.

Az utóbbi hónapokban azt tapasztalom, hogy a home office munkához, egészen másképpen állnak hozzá azok az emberek, akik már megéltek egy-két gazdasági válságot és munkanélküli időszakot, mint azok a kollégáik, akik a legutolsó gazdasági válság után léptek a munkaerő piacra, vagy a korábbi válság során védett helyzetben voltak. Az előző csoportba tartozók amint lehet, visszatérnek munkahelyeikre, vagy a korlátozások alatt is bejártak dolgozni, míg a második csoport tagjai közül többen ezt nem szívesen teszik. Az első csoportba tartozók a válságtanult munkavállalók.

Mit tudnak a válságtanult munkavállalók, amit a többiek nem?

Ők már megélték, hogy:

• minden gazdasági válság során, kapacitás és munkaerő fölösleg keletkezik,
• a munkahelyek jelentős részénél létszámleépítés is bekövetkezik,
• legtöbbször a home office-ban dolgozóktól válnak meg először a cégek,
• a vezetők úgy gondolják, hogy váratlan helyzetben a jelenlévőkre jobban lehet számítani, mint az otthon dolgozókra,
• akik bent vannak a munkahelyen, azok folyamatosan személyes kontaktusban tudnak lenni a vezetővel,
• a személyes kontaktus lehetőséget teremt a szorosabb emberi kapcsolatok fenntartására,
• a vezető azokat tartja meg, akikkel erős a kapcsolata, mert bennük jobban megbízik.

Eddig csak lehetőségként merült fel, mostantól egyre több irodai munkát végzőnek kötelező az otthonról való munkavégzés.

1980 óta végzem kisebb nagyobb rendszerességgel otthon a munkámat. Építésztervező koromban 1980-90 –ig kizárólag az otthonunkban dolgoztam, mert ott volt az irodánk. Igaz volt külön bejárata az utcáról, de a lakásból is meglehetett közelíteni. 1990-től pedig a tréningjeimre otthon készülök elő, és a könyveimet, publikációimat is lakásirodámban írom. 1983-ban született az első fiam majd 87-ben a második. Pici pólyás koruk óta úgy nőttek fel, hogy természetes volt számukra, hogy az anyu napközben dolgozik, még akkor is, ha ők körülöttem voltak. Ma is mosolyogva gondolok vissza a megrágott szélű helyszínrajzra, amit a földhivataltól kellett kikérni és az engedélyezési tervdokumentációhoz csatolni. A járókából addig kapaszkodott a 10 hónapos kisfiam, amíg elérte az asztalra helyezett iratot. Én csupán néhány percre léptem ki a helyiségből, és mikor visszajöttem azt láttam, hogy megelégedetten ül a járókája közepén és boldogan rágcsálja a pauszpapír szélét.

Az otthoni munkának számtalan előnye van. Az ember egy számára kellemes szeretem környezetben töltheti az idejét, ami növeli a komfortérzetet, fokozza a kiegyensúlyozottságot.

Apró teendőket is el tudunk végezni a munkaközi szünetekben, például be lehet pakolni a mosógépbe, ki lehet teregetni stb. Az utazásra fordított idő is tiszta nyereség, ebben az időintervallumban végezhetünk egyéb hasznos tevékenységeket, bevásárolhatunk, vagy sétálhatunk a friss levegőn, esetleg sportolhatunk.

Annak érdekében, hogy a home office-ban végzett munkánk hatékony és eredményes legyen, ki kell alakítanunk az otthoni irodánk helyét, és a számunkra megfelelő munkarendet. Ha valaki úgy gondolja, hogy az ágyban, pizsamában a párnák között is lehet dolgozni, mert neki így a legkényelmesebb az nagyot téved, az így végzett munka nem lesz minőségben egyenértékű az íróasztalnál nyújtott teljesítményünkkel. Tehát az első és legfontosabb az egész napos otthoni munkavégzés körülményeinek a megteremtése. Megfelelő magasságú asztal a laptopunknak és a papírjainknak, kényelmes szék, valamint minden olyan technikai eszköz amire szükségünk lehet, például: nyomtató, szkennel, iratmegsemmisítő stb. Ismerősöm még csak 3 napja dolgozott 8 órában otthon, amikor arról panaszkodott, hogy mennyire kényelmetlen a magas konyhapultnál a bárszéken ülve készíteni egésznap az üzleti ajánlatokat.

A hatékony munkavégzés másik feltétele a megfelelő időbeosztás. Igyekezzünk ugyanazt a munkaritmust tartani, amit az irodában kialakítottunk magunknak. Még az otthoni munkavégzésünk alatt is legyünk igényesek önmagunkra, öltözékünk kényelmes, de azért irodai öltözék legyen. Ne egy elnyűtt pólót és kitérdesedett melegítőalsót húzzunk magunkra. A ruházat egyfajta tartást, vagy lezserséget mutat kívülről és ad belülről. Még ha nem is lát a telefon másik végén lévő partnerünk, pontosan érzékeli, hogy mennyire figyelünk rá, vagy milyen állapotban vagyunk.

Szervezzük meg a napi teendőinket. Mielőtt nekikezdünk valamilyen írásos anyag kidolgozásának, gyűjtsük össze az ehhez szükséges összes információt. Az irodában megszokott személyes kommunikáció lehetőséget adott a gyors információhoz jutáshoz, s ha elakadtunk valamiben, egykét segítő szó hatására folytatni tudtuk. Az otthon végzett munkánál fel kell hívnunk munkatársunkat, ha ezt ugyan olyan gyakorisággal tesszük, mint az irodai szóváltásaink voltak, egy idő után besokall belőlünk. Ezért készüljünk fel az információ gyűjtésre, gondoljuk át, kitől mit kell megkérdeznünk, akár írjuk is le a kérdéseket és az erre kapott válaszokat. Ha írásban tesszük mind ezt, és a másik féltől nem érkezik válasz, ne üljünk a babérjainkon, hívjuk fel őt, hogy megkapta-e a levelünket. A legjobb, ha ütemezzük a munkánkat, munkatípusonként. Ha írásban kérjük az infót kalkuláljuk-be, hogy a másik nem biztos, hogy azonnal válaszolni tud. Sokat segít, ha levelünkben leírjuk, hogy meddig legyen szíves a címzett válaszolni a kérdéseinkre. Ha mi kapunk hasonló levelet és a megadott időre nem tudjuk a kért tájékoztatást nyújtani, feltétlen írjunk egy válasz emailt, hogy azt mikorra tudjuk produkálni. A válasz megérkezéséig foglalkozzunk olyasmivel, amihez minden a rendelkezésünkre áll.

Ha vezetők vagyunk gondoljunk arra, hogy az otthon dolgozó munkatársaknak szükségük lehet a támogatásunkra, a biztonságérzetük fenntartására. Ezért rendszerese beszéljünk kollégáinkkal telefonon. A hang sok mindent elárul. Ha csak emaileket küldözgetünk egymásnak, a munkatársaink könnyen elszigetelődnek, és az egyébként is bizonytalan légkör miatti feszültségeik fokozódhatnak. Odafigyelésünkkel, személyes megszólításunkkal egy kis beszélgetéssel, erősítsük biztonságérzetüket!