Gazdálkodj okosan!
Interjú középiskolások oktatófilmjéhez - 2014. június 18.
Az oktatásba évek óta téma, hogy emelni, kell az iskolapadból kikerülő középiskolások pénzügyi, gazdálkodási kultúráját. A képzés támogatója az OTP Bank. A pedagógusok számára beszélgetést, iskolai műhelymunkát elindító 8-10 perces oktatófilmek készülnek, amelyek segítségével fejleszteni tudják a serdülőkorú fiatalok pénzügyi, gazdálkodási magatartását. Egy ilyen kisfilmhez kértek tőlem interjút a Családi spórolás témában.
Hogyan segíthet egy gyerek a család gazdálkodásában?
Egy tinédzser korban lévő gyerek nagyon sokféle képen tud a család gazdaságos működtetésében a szülei segítségére lenni.
Elvégez olyan feladatokat amiért esetleg fizetni kellene. Például lenyírhatja a füvet,végezhet kisebb javításokat, megfőzheti a vacsorát, vagy a megsütheti a süteményt, ezzel csökkenteni lehet a kiadásokat.
Vagy a másik lehetőség, hogy maga is részt vesz a pénztermelésében. Például vállal szórólap kihelyezést, idős embereknél takarítást, bevásárlást, idény jellegű mezőgazdasági munkát. Minden gyereknek saját magának kell felkutatnia a pénzforrásokat, amiben rokonai, ismerősei is közreműködhetnek.
A harmadik módja a segítésnek, hogy ami még használható azt használja, ilyen lehet a testvértől, unokatestvértő megörökölt tankönyvek, ruhák és egyéb használati tárgyak.
Hogyan lehet, kell-e bevonni a családi költségtervezés készítésébe a gyerekeket?
Kicsi kortól kezdve fokozatosan és természetesen. Ha a szülök a gyerekek előtt beszélgetnek kiadásaikról, azokról a terveikről, amelyeknek a megvalósítása pénzbe kerül, akkor a gyerekek úgy nőnek fel, hogy ismerni fogják a pénz értékét. Ezen azt értem, hogy tudni fogják, hogy szüleik mennyit dolgoznak (hány napot, hónapot esetleg évet) ahhoz hogy a család el tudjon menni nyaralni, vagy a lakást egy szobával nagyobbra tudják cserélni. A gyerekeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy ezeknek a javaknak pénzben kifejezhető értéke pontosan mennyi, vagyis mennyibe kerül a nyaralás, a lakás csere. Fontos, hogy ismerjék a rezsi kiadásokat is a gyerekek. Vagyis mennyibe kerül a víz, a villany, a gáz az élelmiszer és a ruházat amit a család elfogyaszt, megvesz.
A szemléletünkben nagyon fontos, hogy magának a pénznek is értéket tulajdonítsunk, megbecsüljük, vigyázzunk rá.
Ezzel a módszerrel elérhető, hogy a gyerekek is felmérik és kontrollálják saját kiadásaikat.
Az ember mintakövető, amit lát, tapasztal, azt fogja ő is csinálni.
A pénzhez való viszony határozza meg viselkedésünket.
Ha szeretjük a pénz, akkor igyekszünk megszerezni, szívesen dolgozunk magáért a pénzért is.
Vigyázunk rá, és gyűjtjük. Kicsi korban örömöt jelent az egyre hízó malacpersely, később pedig a szépen gyarapodó bankszámla.
Ha nem szeretjük a pénzt, akkor nem akarjuk megszerezni, nem a pénzért dolgozunk, és ha van pénzünk, igyekszünk minél előbb megszabadulni tőle. Ebből aztán egy furcsa pénzviszony vagy inkább pénziszony alakul ki az ilyen embereknél. Sosincs pénzük, és haragszanak magára a pénzre is. A takarékosság helyet is a spórolás szót használják, ami kellemetlen rossz érzéseket vált ki belőlünk.
Tud-e a magyar ember okosan költeni?
Van aki tud mert megtanulta, és van aki nem, mert nem volt alkalma megtanulni. Én azt tapasztalom, hogy azok a felnőttek akiknek sok pénzük van, nagyon megfontoltak a költésben. Ő rájuk nem jellemző az ötletszerű vásárlás, pénzköltés. Valójában ők ezt a szót nem is igen használják. Ők befektetne vagy beruháznak. Ők beruháznak egy fitness terem bérletbe, egy jó minőségű öltönybe, feltöltik az éléskamrát, még a szó használatuk is más mint akik könnyen költenek.
Ők a pénz gyűjtését, forgatását, fialtatását élvezik és nem az elköltését. Ők nem a látszatra adnak, mert „a pénz a csendet szereti”.
Gondolkodásunk megnyilvánul szóhasználatunkban, egészen másképpen fogalmaznak a költekező és emiatt sokszor pénzhiányban szenvedő és a takarékoskodó emberek.
költekezők szókészlete |
takarékoskodók szókészlete |
spórolunk |
takarékoskodunk |
pénzt költünk |
pénzt fektetünk be |
vásárolunk |
beszerzünk |
a legjobbat veszem |
a megfelelőt veszem |
nem telik, vagy telik rá |
nem éri meg, megéri |
a legújabbat |
a beváltat, a tartósat |
mit szólnak mások |
nem érdekel más véleménye |
Ami érdekes, hogyha változtatunk szóhasználatunkon, akkor a pénzhez való viszonyulásunk is megváltozik.
Tudatosak vagyunk-e a pénzköltés területén?
A tudatos, okos gazdálkodáshoz önismeretre is szükség van. Tudnunk kell magunkról, hogy mi motivál bennünket, mennyire csábulunk el a pénz költés lehetőségeinek.
Vannak akik hosszú távú játékosok. Vagyis ők képesek egy cél érdekében kitartóan dolgozni, pénzt termelni és gyarapítani. Vásárlásaik egy része pénztermelő beruházás. Őket nem érdekli a környezetük véleménye, nem fognak hozzányúlni a megtakarításaikhoz, bármilyen csábításnak vannak kitéve. Ugyanis a pénz, és a birtoklásából adódó biztonság örömmel tölti el őket.
Vannak akik könnyen elcsábulnak, ezért nekik olyan megtakarítási formát célszerű választani, amely lehetővé teszi a rendszeres, kis összegű takarékoskodást egy olyan számlán, amelyhez aztán csak egy bizonyos idő után tudnak hozzányúlni. Ezzel ki tudják küszöbölni a pénzhiány okozta bizonytalanságot és stresszt.
Fontos, hogy képesek legyünk az öngondoskodásra is, mint ahogyan ezt a tőlünk nyugatabbra lévő országokban megtanulták az emberek. Akkor van magasabb nyugdíjuk, vagy jobb betegellátásuk, ha ezt egyfajta rendszeres pénzfélretevéssel, vagy pénztermelő beruházással biztosítják maguknak.
Ha aktív időszakunkban a jövedelmünk 10%-át félre tesszük, akkor jól gazdálkodunk, és a pénzünkön túl, biztonságérzetünk is lesz, ami a pénznél is nagyobb érték.
De természetes, hogy nemcsak az időskorra és betegségre kell gondolnunk, hiszen 16 éveskor körül az még beláthatatlanul messzi van. A nagyobb vásárlásokra is csak úgy futja bevételeinkből, ha erre is tartalékolunk. Vagyis még 10 %-ot félreteszünk, a nagyobb beszerzésekre.
Amennyiben képesek vagyunk elfogadni, hogy a bevételeink 80%-át fordíthatjuk kiadásokra, akkor jól gazdálkodunk, ha ennek tudatában nézzük jövedelmünket, és tervezzük gazdálkodásunkat már serdülő kortól kezdve, akkor pénzügyeinket a „jut is- marad is” elven működtetjük.