Hirdetés

HTML

Hirdetés

Kovács Tünde HR Blog

Tisztelt Látogató! Saját blogomban megjelenő írásaimmal célom, hogy közzétegyem tanácsadói tevékenységem során összegyűlt tapasztalataimat, meglátásaimat. 30 éve foglalkozom cégek szervezetfejlesztésével, vezetők és kulcspozícióban lévő munkatársak munkaköri készségeinek fejlesztésével. Megtiszteltetés számomra, ha egy-egy cikk elolvasása után úgy dönt, hogy azt közzéteszi és arra felhívja ismerősei figyelmét is, vagy ha megjelöli, hogy tetszik. Örömmel veszem, ha az egyes témákhoz kötődő gondolatait kommentekben leírja. Köszönettel: Kovács Tünde

Friss topikok

Naptár

július 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Címkék

4 órás munkakör (1) addikció (1) agresszió (1) agresszió a munkahelyen (1) agresszív vezetők (1) akarat (1) aktivitás (1) alkalmazkodás (1) állami lakástámogatás (1) Állásinterjú (1) alvászavar gyerekeknél (1) andragógia (2) anyagi juttatások (1) anyaként dolgozni (1) anyavállalat (1) áremelkedés (1) árubőség (1) átverés (1) a függőség lelki háttere (1) a pénz szerepe a teljesítmény alakulásában (1) barndépítés (1) befektetés (1) béremelés (1) béren kívüli juttatások (1) bérezés (1) bérfeszültség (3) bérlakás (1) bérlakásrendszer (1) bérrendszer (1) bérstratégia (2) bérszint (1) bérszint stratégia (1) bérszínvonal (1) beszerzés (2) betanítás (1) betanulás (1) betegkapcsolat (1) bezártság érzés (1) bizalmaskodás (1) bizalom (2) Bűnbak képzés (1) business (2) cégasszisztens (1) Cégek megvásárlása (1) cégeladás (1) céges oktatások (2) Cégfejlesztés (15) cégvezetés (25) cég utódlás (2) cég vezetés (1) célközpontúság (1) célorientáltság (1) céltudatosság (2) ciklus elmélet (1) coaching (1) család (4) Család (4) családbarát munkahely (3) családi gyökerek (1) családi munkamegosztás (2) Család és munka (1) család és munka (1) csalás (1) csapatmunka (2) csapatpszichológia (1) cselekvés (1) csereelmélet (1) csoportkultúra (1) csoportmunka (1) csúcsvezető (1) demotiváció (1) deviancia (3) dinamika (4) dinamizmus (2) Diploma (1) diplomások (3) döntés (2) dresszkód (1) edukáció (1) edukálás (1) egészség (3) egészséges életmód (1) egészségünk megőrzése (1) egyetemi oktatás (1) együttműködés (1) egzisztencia (1) Egzisztencia (1) eladás (6) eladástechnika (1) életkor (1) életszínvonal (1) életszínvonal különbségek (1) életvezetés (1) elhelyezkedés (2) ellenállás (1) ellenőrzés (1) ellenőrzés hiánya (1) ellentétek (1) előadás (1) előmenetel (1) emberi játszmák (1) emlékezés (1) érdekérvényesítés (1) eredmény (1) eredményes cégvezetés (1) eredményes vezetés (1) értékek (1) értékesítés (11) Értékesítés (3) értékesítő (2) értékrend váltás (1) értékváltás (1) érzelmek (2) érzelmek elfojtása (1) érzelmi zsarolás (1) Európa (1) export (1) fanatizmus (1) fejlesztés (2) fejlődés (1) fejvadászat (1) félelem (2) félelem a munkahelyen (1) félelmek a gyerekeknél (1) felelőség hárítás (1) felkészülés a munkára (1) felmondás (2) felmondás okai (1) felnőttképzés (3) fél a gyerek éjszaka (1) férfi-nő kapcsolat (1) férfiak és nők a munkahelyen (1) fertőzés (1) fiata (1) fiatal (1) fiatalok (5) figyelem (1) fizetés (1) fluktuáció (6) fluktuáció mértéke (1) fluktuáció okai (1) foglalkoztatás (1) fogyasztóitársadalom (1) függőség (2) függőség gyógyítása (2) függőség okai (2) gátlások gyerekeknél (1) gazdálkodás (2) gazdaság (6) gazdasági válság (2) generációk (4) generációváltás (4) gesztusok (1) gyász (1) gyászfeldolgozás (1) gyerekbántalmazás (1) gyerekek rendellenes viselkedése (1) gyereknevelés (1) gyerek nevelés (1) gyermekeket érő bántalmak felnőttkori megjelenése (1) gyermekkori sérülések (1) gyermekpszichológia (1) hálátlan gyermekek (1) hatalommal való visszaélés (1) hatékonyság növelés (2) házasság (2) házastársi kapcsolat hatása a gyerekekre (2) házifeladat írás (1) hazugság (1) helyzetfüggő magatartás (1) hiányszakma (1) higiénes kultúra (1) higiénia (1) hiperaktív (1) hírnévmenedzsment (1) hiúság (1) home office (4) honlap (1) HR (17) HR fejlesztés (7) HR tanácsadás (5) humánerőforrás fejlesztés (2) humánpolitika (2) identitás (1) időgazdálkodás (2) időmenedzsment (1) időnyomás (1) idősek (2) időstressz (1) illemtan (1) immunrendszer (1) immunrendszer leállása (1) információ gyűjtés (1) ingatlan (2) ingatlan befektetés (2) ingatlan fejlesztés (2) ingatlan gazdálkodás (2) innováció (2) internetes csalások (1) irodaházak (1) irodákból lakások (1) játszma (1) jegyzetelés (1) jegyzetelés előnyei (1) jövedelem különbségek (2) jövő (3) juttatások (1) kábítószer fogyasztás lelki okai (1) kapcsolat (1) kapcsolati függőség (1) karrier (21) Karrier (1) karrier-portfólió (1) kényszeresség (2) kényszeresség lelki háttere (2) kényszteresség (1) képességek (1) képzés (4) képzés módszertan (3) kérdések (1) kereskedelem (2) keresztértékesítés (1) készségek (1) készségfejlesztés (1) Kéztartás (1) kiégés (2) kínálat (1) kinevezés (1) kisgyermekes szülők (1) kiszervezés (1) kivándorlás (1) klausztrofóbia (1) kliens (1) klikkesedés (1) kockázatvállalás (1) költözködés (1) költségcsökkentés (1) kommunikáció (8) kommunikáció üzletfeleinkkel (1) koncentráció (1) konjunktúra (1) kórházi fertőzés (1) kötetlenség (1) Kötődés (1) középvezető (1) közönség kapcsolat (1) közösség (1) kreativitás (3) kultúra (1) kulturális különbségek (1) kultúrális különbségek az üzleti életben (1) lakások árának emelkedése (1) lakás befektetés (1) lakás bérlés (1) lakás kereslet (1) lakás kínálat (1) lakás támogatás (1) leányvállalat (1) lélek (1) lélektan (1) lelkesedés (1) lelkisérülés gyermekkorban (1) lényeglátás (1) lényeg kiemelése (1) létszámleépítés (1) liberális nevelés (1) likviditás (1) magatartás (3) magyar munkakultúra (1) mánia (1) manipuláció (3) marketing (7) Maslow piramis (1) média kommunikáció (1) megfelelési kényszer (1) megszóllítás (2) megtévesztés (1) menedzserasszisztens (2) menedzsment (2) mentálhigiene (1) mentálisálapot (2) mentális állapot fenntartása (1) miről beszélgessünk a vendéggel (1) mi okozhat függőséget (1) monotonitás (1) motiváció (14) motiváció vesztés (1) mozdulatok (1) multinacionális vállalat (1) múltunk ismerete (1) Munka (2) munka (19) munkaalkoholizmus (2) munkabérek (1) munkaerőhiány (2) munkaerőpiac (8) munkaerő megtartása (2) munkahely (1) munkahelyek (7) munkahelyi betanítás (1) munkahelyi együttműködés (1) munkahelyi elégedettség (1) munkahelyi etika (3) munkahelyi kultúra (2) munkahelyi légkör (1) munkahelyi levelezés (1) munkahelyi magatartás (1) munkahelyi megjelenés (1) munkahelyi öltözködés (1) munkahelyi protokol (1) munkahelyi stressz (1) munkahelyi viselkedés (1) munkahely váltás (2) munkaköri készségek (2) munkaköri készségfejlesztés (3) munkakör típusok (1) munkakör váltás (1) munkakultúra (9) munkanélküliség (3) munkapszichológia (8) munkaszervezés (3) munkatársak betanítása (1) munkatársi kapcsolatok (1) munkatárs betanítás (1) munkatárs kiválasztás (3) munkavállaló (3) munkavállalói részvény (1) munkavállalók gondolkodása (1) munka és gyereknevelés (1) munka hatékonyság (1) munka pszichológia (1) munka szervezés (1) nagymama unoka kapcsolat (1) nagyszülőnek lenni (1) nemzedékváltás (1) nem akar egyedül aludni a gyerek (1) nem tud aludni a gyerek (1) nevelés (3) nonverbális kommunikáció (1) nyereség (1) nyugdíjbavonulás (1) oktatás (1) öltözködési szokások (1) Önbizalom (1) öngondosk (1) öngondoskodás (2) önismeret (2) önszervezés (2) öreg (1) öregedés (1) országok (1) összhangteremtés (1) otthon (2) otthoni életmód (1) otthoni munka (3) otthonról végzett munka (1) otthon és család (2) otthon és munka (1) otthon és munkahely (2) panaszkezelés (1) panaszügyek (1) pánik (2) pánikroham (1) pánik keltés (1) párkapcsolat (5) párkapcsolati problémák (1) pedagógiai módszerek (1) pénz (1) PhD (1) piacgazdaság (1) pojektmenedzsment (1) PR (1) precizitás (1) prioritás (1) próbaidő (1) problémák a családban (1) problémás gyerekek (1) projekt (1) prostitúció (1) protokoll (2) pszichológia (8) racionalitás (1) recesszió (2) reklám (1) reklamáció (1) reklamáció kezelés (1) reklámszöveg (1) reklámszövegírás (1) rendszerezettség (1) részvény (1) rosszul alvó gyerekek (1) rugalmasság (2) rutin (1) sales (4) segítőtanácsadás (1) segítség nyújtás gyászolóknak (1) siker (2) sikeres vezetés (1) sikerrecept (2) sorbanállás (1) startup (1) Stratégiaváltás (1) stressz (4) stresszbetegség (2) stresszkezelés (1) stressz gyerekkorban (1) stressz oldás (1) szabadidő (1) szabadság (1) szakszervezet (1) szélsőségek (1) személyiség. (2) személyiségfejlesztés (1) személyiségfejlődés (2) személyiségsérülések (1) személyiség zavar (1) személyközi kommunikáció (1) szenvedély (2) szenvedélybetegségek (1) szenvedély betegségek (1) szerepek (1) szerepkonfliktusok (1) szeretett tárgyaink (1) szervezés (4) szervezés és időgazdálkodás (1) szervezetállítás (1) szervezetfejlesztés (7) szervezeti teljesítmény (3) szexizmus (1) szociológia (1) szolgáltatók magatartása (1) szorongás (2) szorongás gyerekeknél (1) szöveg (1) szükséglet (1) szükségletek hierarchiája (1) születés (1) Szülöi segítség (1) szülöi támogatás (1) szülők (2) szülőkkel alvó gyerekek (1) szülők dicsősége (1) szülő és gyerek közötti bizalom (1) szülő gyerek kapcsolat (1) szülő gyerek viszony (1) Szülö gyermek viszony (1) tájékoztatás (1) takarítás (1) tanácsadás (1) tanulás (2) Tanulás (1) tanulási módszerek (1) tapasztalat (1) tárgyalás (1) tárgyalástechnika (1) tehermentesítés (2) tehetség (1) teljesítmény (2) teljesítménykényszer (2) teljesítmény csökkenés (3) teljesítmény problémák (1) tervezés (3) testbeszéd (1) test és lélek (1) torna otthon (1) törzsügyfélkör (1) törzsügyfélkör kialakítás (1) törzsvendég (1) törzsvevő (1) törzsvevők (1) tréning (3) tudás (2) tudnillik (1) tudnillik hogy mi illik (2) tulajdonos váltás (1) túlóra (1) Túlterhelés (1) ügyfél (3) ügyfélkapcsolat (2) ügyfélkommunikáció (1) ügyfélpanasz (1) ügyfélszolgálat (7) ügyfél reklamáció (1) ügyvezetés (1) ujrakezdés (1) Új módszerek a vállalatvezetésben (1) új szerep (1) unoka (1) unoka és nagyszülő kapcsolat (1) unoka gyermek nagyszülő kapcsolat (1) utódlás (1) üzlet (6) Üzlet (4) üzletikapcsolat (1) Üzleti etika (1) üzleti tárgyalás (1) üzletkötés (6) üzletkötő (3) vállalatirányítás (17) vállalati depresszió (1) vállalati hatékonyság (2) vállalati képzések (2) vállalati kultúra (2) vállalati oktatás (1) Vállalati stratégia (1) vállalatvezetés turbulens gazdaságpolitikai helyzetben (1) vállaltikultúra (1) válság (3) válságciklusok (1) válságkezelés (5) válságmenedzsment (2) válságtanult (1) Változásmenedzsent (1) változtatás (3) Változtatások menedzselése (1) várakoztatás (2) vásárlás (2) védekezés a fertőzés ellen (1) végvezetés válsághelyzetben (1) vendégkör építés (1) vendégmunka (1) vendégmunkás (1) vendégvárás (1) verbális háború (1) versengés (1) verseny (1) veszteség (1) veszteség feldolgozás (1) vevő (1) Vevő (2) vevőkapcsolat (4) vevőkör (1) vevőkör építés (1) vevőlátogatás (1) vevőszolgálat (2) vezetés (22) Vezetés (11) vezetésmódszertan (26) vezetőikommunikáció (8) vezetői agresszió (1) vezetői attitűd (4) vezetői felkészítés (1) vezetői kompetenciák (2) Vezetői kontroll (1) vezetői mintaadás (1) vezetői példa (1) vezetői segítség (1) vezetői státusz (2) vezetői támogatás (1) vezetői tulajdonságok (2) vezetői utánpótlás (1) vezetőkiválasztás (1) vezető váltás (2) viselkedés a szolgáltatóiparban (1) Visszatérés gyes után (1) visszavonulás (1) vizsga (1) website (1) y generáció (2) Y generáció (1) z generáció (1) Z generáció (1) Címkefelhő

Állandó oldalak


Másokhoz való viszonyunk kisgyermekkorunktól alakul – Miért és kitől, mitől félünk ennyire?

2025.07.05. 08:00 Kovács Tünde

 

Hosszú évek óta Angliában bébiszitterként dolgozó kliensem panaszolta; hogy kisiskolás unokáját a menye nem engedi el vele sehová, amikor haza jön látogatóba. Az iskolába is csak a fiával együtt mehet el érte, amikor a menye nem tudja elhozni a kislányt. A 7 éves gyerek még nem utazott tömegközlekedési eszközön, mondják a szülők, és ezért neki sem engedik meg, hogy a tömegközlekedést vegyék igénybe. Amikor az iskolai szünetben két napot az unokájával tölthetett, és megbeszélték, hogy a kicsi nála is alhat, este nagy csomagokkal megérkezett az egész család. Számára ekkor esett le a tantusz, hogy nem csak az unoka fog nála aludni, hanem a szülei is, és másnap tőle mennek dolgozni. A kicsi arra van trenírozva, hogy senkivel nem szabad szóba állni, akit nem ismer. Így nem győzött magyarázkodni, hogy miért nem köszön az ő ismerőseinek, és nem válaszol azok kérdéseire, amikor sétaközben velük találkoztak. Kliensem kezdeményezte, hogy engedjék ki vele a nyári szünetbe Angliába, ahol Londonhoz közeli településen szép családiházban él. A fia és a menye azt válaszolta; hogy Gréta 18 éves koráig nem mehet ki hozzá.

 

Engem még arra tanítottak, hogy mindenkinek köszönni kell a lépcsőházban, valamint a szüleim ismerőseinek is, ha pedig kérdeznek, akkor arra illedelmesen válaszoljak. Amikor erről beszélgettem egy háromunokás ismerősömmel, ő teljes mértékben egyetértett az ügyfelem menyének a nevelési módszerével. Ugyan akkor elismerte, hogy ő már ebben az élet korában szülőifelügyelet nélkül bandázott a Teleki téren kortársaival. De hát ő fiú volt, és én azért gondolkodom másként, mert nekem nem voltak lányaim csak fiaim. A lányait ő is féltette, 17 éves korukig vitte mindenhová őket. Elmagyarázta nekik, hogy senkivel nem szabad szóba állniuk, senkinek nem szabad segíteniük az utcán. Mert az öregnéni először csak a bevásárló kocsi villamosról való leemelését kérni, az után pedig, hogy segítsenek haza vinni a csomagjait, végül megkéri őket, hogy menjenek fel hozzá elmosogatni. Megdöbbenve hallgattam az érveit.

Akkor én valamit rosszul csinálok? Vagy magam is rosszul lettem nevelve?

 

 

3 éves fiú unokámmal leültünk a villamoson, két idős hölggyel szembe, akik kedvesen megszólították, és kialakult egy beszélgetés közöttünk, ahol az unokám vitte a prímet. A hölgyek néhány megálló után leszálltak, és kölcsönösen integettünk egymásnak a tovább induláskor. Megdicsértem a kisunokámat, hogy milyen szépen beszélgetett. Ragyogott a szeme, hallva elismerésemet. A másik két eset a játszótéren történt. Egy kisfiú elesett és az édesanyja vigasztalta, az alig két éves Kolos, odaszaladt, és elkezdte simogatni, a nála kétszer idősebb eddig ismeretlen játszótársát. Néhány hónappal később Kolos egy apukához szaladt oda, amikor elesett a totyogó kislánya, és az ijedségtől hatalmas sírásba kezdett. Nincsen semmi baj? - kérdezte a papát. Kolos szüleivel nemrégiben költözött vissza egy közel-keleti országból, ahol megszokták, hogy ha elmegy mellettük egy idősebb ember, Allah áldását kéri a kicsire, és nemegyszer szóba is elegyedik velük.

Körülbelül 8 hónapja hallgattam a rádióban, egy szociológiai felmérés ismertetését. Ennek keretében azt vizsgálták, hogy hány éves kortól engedik egyedül elmenni az iskolába a gyerekeket. Nyugateurópában ez átlagosan 10. életév betöltése után kezdődik, Keleteurópában általában 12 év után, hazánkban 12-13 év után.

 

Természetes, hogy féltjük a gyermekeinket és unokáinkat, hiszen annyi szörnyűségről hallunk. Valószínű a világ nem lett se jobb, se rosszabb az utolsó 60-70 évben. Csupán egy-egy gyermekek ellen elkövetett atrocitás híre, akár másodpercek alatt bejárja az egész földkerekséget. Régebben ezek ez események nem terjedtek tovább az érintett közösség földrajzi határánál, ezért lényegesen kevesebb volt a számuk azoknak a rémísztő híreknek, amelyek a szülőkhöz eljutottak. Vagyis, amíg egy szülő a múlt század közepén, a gyerekei nevelése során békeidőben évente 5-10 ilyen hírről tudott, ma körülbelül 1 hónap alatt kénytelen ennyivel szembesülni. 18 év során 60 évvel ezelőtt átlagosan: 135 volt a számuk, ma pedig 12-szer több, átlagosan: 1.620 elrettentő hírrel találkoznak a szülők. Ez tizenkétszeres pszichés nyomást jelent, ami hatalmas terhelési többlet. Nem lehet csodálkozni, hogy némely szülő megpróbálja inkubátorban tartani felnőtt koruk eléréséig gyermekeit. Ezen kívül úgy gondolom, hogy egy régión belül nem az esetek, hanem a nyilvánosságra kerülő történések száma is növekedett. Ami mindenképpen pozitív. Hiszen így lehet ellenük tenni.

 

Kérdés hogyan lehet felkészíteni gyermekeinket az esetleges atrocitások, abuzálások elkerülésére? Semmi féleképpen sem az elzárással, az állandó felügyelettel és kisérgetéssel. Hiszen ezek a gyerekek nem tanulják meg a számukra óvatosságot kívánó helyzetek, kapcsolatteremtési kisérletek felismerését, az itt szükséges önérvényesítő viselkedés elsajátítását. Késleltetve, fiatal felnőttként sétálnak be csapdahelyzetekbe, vagy válnak szorongó, visszahúzódó felnőttekké. Egy négy gyermekes evangélikus pap családjában fordult elő, hogy a feleségével azon az állásponton voltak, miszerint ők csak vallásos környezetben fordulnak meg, és gyermekeik kizárólag tisztességes szándékú, hozzájuk hasonló körben mozognak. Ezért a szülők tudatosan kerültek minden olyan témát, ami véleményük szerint erkölcstelen. A  most húszaséveik elején járó gyerekeik az anya és az apa szerint; a leg lehetetlenebb csoportok tagjai,  barátaik és párjaik pedig olyanok, akiket nem hozhatnak haza a szülői házba. 

 

Nagyon fontos a kisgyermek és a szülő bizalmi kapcsolata, vagyis hogy a kicsik merjenek szüleiknek beszélni, azokról a hatásokról, amik környezetükben érik őket. Vegyük komolyan, amit mondanak, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy része ennek a képzelet szülötte. Ezek mögött lehetnek vágyak, félelmek. Nem mindig csak az a fontos, hogy mit mond, hanem hogy miért mondja, hogyan mondja azt nekünk. A gyerekek akkor nyílnak meg, ha érzik, hogy csak rájuk figyelünk. Ez most az ő idejük. Tudatosan teremtsünk minden nap, csendes beszélgetős időszakot.

 

Szólj hozzá!

Címkék: nevelés szülő gyerek kapcsolat gyermekpszichológia gyerekbántalmazás szorongás gyerekeknél stressz gyerekkorban gátlások gyerekeknél szülő és gyerek közötti bizalom nagymama unoka kapcsolat

Ha a szülő írja a házit

2025.06.21. 13:08 Kovács Tünde

 

Az utóbbi időben tanácsadás során több olyan esettel is foglalkoztam, amikor gyerekeiknek még középiskolás korukban, a szüleik írták meg a házi feladataikat. Ezek a fiatal felnőttek elmondták, hogy azokból a tantárgyakból, amelyek kevésbé voltak fontosak a számukra, a házi feladataikat a szüleik írták, hogy ők a felvételi tantárgyaikra tudjanak koncentrálni. A szülők jól képzett, több diplomával rendelkező emberek voltak. Minden esetnél az érintettek nagyon rossz emlékként őrizték meg, ezt a fajta szülői segítséget, és úgy gondolják, hogy ez a mai napig hatással van a teljesítményükre, kapcsolatukra.

 

Gábor rezidensként dolgozik, néhány éven belül sebész lesz. Az édesanyja egyedül nevelte őt, és igyekezett mindent megadni számára. A magyar házifeladatait is ő írta. Máig büszke is a mama arra, hogy a szülői értekezleten az irodalom tanára, el volt ragadtatva fia teljesítményétől, és az írás területén is nagy karrier lehetőséget látott nála. A mama csendben bezsebelte az elismerést, ami valójában neki szólt. Gábor a legjobb módú családok gyerekeivel tudott versenyezni öltözékében, használati tárgyaiban. Édesanyja arról panaszkodott, hogy nem érti, a fia miért ilyen motiválatlan. Diploma átadásakor egy lakás árát kapta ajándékul, hogy nézzen körül a lakáspiacon, de több év óta erre sem hajlandó. A pénz lassan a felét éri, úgy felmentek a lakásárak. Gábor saját bérelt lakásba költözött, egyre kevesebb dolgot oszt meg mamájával az életéről. A mamának fáj, és érthetetlen a fia eltávolodása.

 

Dóra egy multinacionális vállalat marketing igazgatója. Édesapja orvos, édesanyja egyetemi tanár. Arról beszélt nekem, hogy borzasztóan stresszel minden nyilvános szereplésnél. A munkaköréhez tartozik szakmai cikkek megírása is, ezek a legszörnyűbb feladatai. Iskolás évei alatt, amikor megírta a házi dolgozatait és megmutatta édesanyjának, az fogta, összegyűrte, és a papírkosárba hajította, majd nagy buzgalommal oda ült a számítógép elé, és kerekített egy tökéletes fogalmazást. A kinyomtatott példányt pedig oda adta neki, hogy ezt most már beadhatod. Dóra a föld másik oldalára menekült szülei elől, Kanadában él.

 

Dávid egy jó nevű ügyvédi irodában készült a jövőjére. Másfél éve végezte el a jogot, amikor alvászavarai alakultak ki, és minden új helyzetben folyt róla a veríték annyira, hogy a ruhái is átnedvesedtek. Szülei nem értették mi a baja. Középiskolás korában az édesapja készítette el a matematika házifeladatait, a mamája írta meg az irodalom fogalmazásait, hogy ő a felvételi feladatokra orientálódhasson. Mindene megvan; lakás, autó, tartalék bankszámla. Amikor megmutatta ügyvéd anyjának egyik védőbeszéd fogalmazását, az hisztérikus ordítozásba kezdett, hogy ez egy nulla, ezért kár volt elvégeznie az egyetemet. Dávid ezek után ott hagyta az ügyvédbojtárságot, elment egy nagyvállalathoz logisztikai ügyintézőnek. A szüleivel közös házban lévő lakásából is ki akar költözni. A szülők hálátlannak tartják, és érzelmileg zsarolják.

 

Mindhárom eset azt mutatja, hogy a szülők a házifeladat átvállalásával elragadták gyermekeiktől a feladattot, kiszorították őket annak teljesítéséből. Megfosztották gyerekeiket a jól végzett munka örömétől. Rákényszerítették őket, hogy egy általuk meghatározott szűk mezsgyén haladjanak, ahol ők határozták meg a célt is. Több diplomával természetes módon, a házifeladat megírásával a középiskolás szint felett teljesítettek, az elismerés valójában nekik szólt, és ők magukra lehettek büszkék, nem a csemetéikre.

Nagyon méltatlan dicsőség ez. Kérdés miért van erre szüksége egy szülőnek? Miért áll be abba a csoportba versenyezni és learatni a babérokat, ahol nála lényegesen alacsonyabb szintű ismeretekkel bírnak gyermeke osztálytársai? Mert a gyerek terhelésének csökkentése úgy gondolom, csak ürügyül szolgál. Az is felvetődik, miért hozza ilyen helyzetbe saját gyermekét? Hiszen a dicsőség nem a gyereké, ezt mind a ketten jól tudják. Átverik a tanárokat, az osztálytársakat.

 

A gyerekükön keresztül jutnak örömhöz, elismeréshez, ugyanakkor megfosztják őket ettől. Elrabolják a siker érzését a tulajdon gyerekeiktől, miközben azzal szépítik a dolgot, hogy mindezt értük teszik. Ez az önbecsapás csapdája. A közös bűn összeköt, majd egy idő után szétválaszt.

Szólj hozzá!

Címkék: versengés nevelés érzelmi zsarolás Szülöi segítség házifeladat írás Szülö gyermek viszony szülők dicsősége szülöi támogatás hálátlan gyermekek teljesítmény problémák

A hatékony időgazdálkodás és önszervezés a csecsemőkorban kezdődik

2019.06.04. 17:06 Kovács Tünde

 

„Az afrikaiaknak nincs órájuk, de van idejük, míg az európaiaknak van órájuk, de nincs idejük” Szokta mondogatni Nirina, aki Madagaszkárról származó kedves ismerősöm. A fejlett gazdasággal rendelkező világrészeken óriási jelentősége van az időnek, ami végtelen, ugyanakkor az ember számára mégis véges.

A gyorsuló idő szorításában él az emberek jelentős része. Határidőkhöz kötötten végezzük a napi teendőinket. Ha csak az alapvető emberi szükségleteinket vesszük példának: a világ legtöbb helyén reggel reggelizünk, délben ebédelünk, este vacsorázunk, - még akkor is, ha nem mindenhol dél a főétkezések ideje -, éjszaka alszunk, nappal pedig aktívak vagyunk. Csecsemőkortól erre trenírozzák az embereket, hogy aztán felnőtt korukban képesek legyenek az idővel jól gazdálkodni. De nem minden kultúrában és nem minden családban.

 

Képtalálat a következőre: „child rearing”

 

Madagaszkári ismerősöm, magyar felesége arról számolt be, hogy kint az időt sokkal tágabban értelmezik az emberek, mint mi idehaza. A találkozókat csak napra, vagy napszakra beszélik meg, de hogy azon belül mikor fognak leülni, tárgyalni, azt pontosabban nem fixálják. Ugyan ez a helyzet egy esti rendezvénnyel is, mindenki akkor érkezik, amikorra el tud készülni, és oda tud érni, és addig marad, amíg jólesik. A rendezvény hivatalos részét - például egy köszöntő beszédet - akkor mondják el, amikor vélhetően a legtöbben jelen vannak. Ebből eredően lehet, hogy a korán érkezők közül már néhányan elmentek, a későn jövők közül pedig még többen nem érkeztek meg. Az arab országokban is hasonló mentalitással találkozunk.

25 éve tartok időgazdálkodás és szervezés tréningeket, amelyek során kialakult az a tapasztalatom, hogy az idővel gazdálkodás készségének szintjét a neveltetés nagyban befolyásolja. Írásom címéhez hűen nézzük meg, miben különbözik a két időgazdálkodási módszer a csecsemők és kisgyermekek életre nevelése esetén.

Az említett kultúrkörökben meglévő és a fejlett társadalmakban egyre inkább térthódító korlátokat nagyban nélkülöző nevelési irányzatoknál, a kisgyermekeknél az időt nem mérik, helyette az igényeket figyelik, és elégítik ki a mamák. Akkor szoptatnak, amikor a gyermek éhes, és akkor alszik a kicsi, amikor álmos. Itt a hangsúly az időtől független igénykielégítésen van, ebben szocializálódnak a gyermekek, és felnőtté válva is eszerint tevékenykednek.

 

Kapcsolódó kép

 

Ha az időgazdálkodási és önszervezési képességüket nézzük, ők az időtől független dimenzióban mozognak. A pontos határidőhöz kötött tevékenység és munkavégzés készségszinten nem része a személyiségüknek, azt csak nagyon erős ön- és külső kontroll alkalmazásával tudják gyakorolni.

Felnőtt korukban az időre való figyelés és annak betartása, jelentős energiájukat emészti fel. A határidőket nehezen tudják tartani, tevékenységeik időszükségletét előre nem tudják kikalkulálni. Az ilyen igényeknek való megfelelés komoly kihívást jelentenek számukra, ez személyiségüktől idegen. Ezért életüket igyekeznek úgy berendezni, hogy az idő minél kisebb mértékben szabályozza mindennapi ténykedésüket. Olyan munkát vállalnak, ahol nem kell időnyomás alatt teljesíteniük, vagy ha igen ez komoly stressz-szel jár a számukra.

 

Képtalálat a következőre: „time pressure”

 

A családiéletük nem tartalmaz közös étkezéseket, az étel időtől függetlenül készül el, és mindenki akkor eszik, amikor megéhezik, és egymástól függetlenül teszik a dolgukat. Ha a szülők mind a ketten ilyen beállítottságúak, akkor spontán tevékenységű, harmonikus, szabad lékkör uralja a kapcsolatot és a családi közösséget.

Tapasztalatom szerint az időgazdálkodás képessége azoknál a személyeknél a legfejlettebb, akik csecsemőkoruktól kezdve időhöz igazítottan élték életüket. Vagyis csecsemőként édesanyjuk is időhöz igazítottan szoptatta, fürdette, levegőztette, altatta őket. Ők kisgyermekként könnyen alkalmazkodtak az iskolai időbeosztáshoz, jól osztották be a tanulási idejüket és felnőttként is tervszerűen élik az életüket. Ezek a felnőttek lényegesen célratörőbbek, mint az időkötetlen nevelésben részesült társaik. Náluk a határidős tevékenység nem okoz stresszt, őket inkább a mások pontatlansága, vagy időhúzása zavarja.

 

Kapcsolódó kép

 

Optimális esetben mindenki saját beállítódásának megfelelő munkaformát választ, és magánéleti tevékenységét is saját időhöz való viszonya szerint műveli.

Az időgazdálkodás és szervezés készségének fejlesztésére akkor van szükség, ha valakinek a belső indíttatású időviszonya nincs összhangban a külső elvárásokkal, és szeretne azoknak megfelelni, vagy az idő figyelembevétele számára pszichésnyomást jelent.

 

Szólj hozzá!

Címkék: szabadság szervezés vezetés nevelés időgazdálkodás rendszerezettség időmenedzsment időnyomás céltudatosság liberális nevelés célorientáltság időstressz kötetlenség szervezés és időgazdálkodás önszervezés célközpontúság

süti beállítások módosítása