Hiperaktivitásról az elmúlt 35 évben egyre többet hallani az iskolai nevelés során. A pedagógia azokat a gyerekeket nevezi hiperaktívnak, akik lényegesen élénkebbek társaiknál. Gyorsabban fogják fel a környezet ingereit, gyorsabb a reakció időjük és rövid ideig képesek egy dologra koncentrálni, figyelni. Ezek a gyerekek speciális foglalkozást és foglalkoztatást igényelnek, és külön feladat a csoportban való beintegrálásuk, a többiekkel való együttműködésük elérése. Közülük jó néhányan már felnőttek, beléptek a munkavilágába, feltéve, ha képesek voltak önmaguknak megfelelő feladatkört találni.

A hiperaktivitás azonban nem csak gyermekkorban alakul ki, hanem a felnőttkor bármely időszakában. Ilyenkor hosszabb időn keresztül felpörgetett állapotba kerül az egyén.

Kiváltó okai lehetnek:

• személyközi feladatok megterhelő mennyisége,
• tartós stressz,
• teljesítmény kényszer,
• verseny kényszer,
• megfelelési kényszer,
• státuszvesztéstől való félelem,
• elfojtás,
• gyógyszer,
• drog.

Személyközi feladatokat a vezetők, értékesítők, ügyfélszolgálati munkakörben dolgozók végeznek. Ezek azok a munkakörök, ahol az emberek saját személyiségüket is eszközként használják az eredmény elérésének érdekében. Ez azt jelenti, hogy amikor valakinek más emberekkel kell saját gondolatait megértetni, elfogadtatni, őket cselekvésre késztetni, saját személyiségének erejét, képességeit, készségeit veti be a másik emberrel való kapcsolatának alakítására, ezáltal céljai elérésére.

A tartós stressz származhat a személyiség idegen feladatok végzéséből, az ön és munkaszervezési problémákból, a saját értékrenddel ütköző elvárások teljesítéséből, a személyes érdekütközésekből. Ezeket a stresszorokat az érintett személy munkaterápiával oldja, amiből egy idő után hiperaktivitás keletkezhet.

A teljesítmény kényszer akkor alakul, ki amikor valaki úgy érzi, hogy az elvárásoknak normál, egészséges munkatempóban nem tud eleget tenni, ezért egy fokozott tempóra kapcsol.

A versenykényszer hatása a magyar kultúrában sajátos formát ölt. Az igazi elismerés csak az első helyezetnek jár, és mindenki más kudarcként éli meg az elért eredményét. A megszégyenülés kivédése érdekében aktivizálódik a személy.

A megfelelési kényszer a munkatársak, vezetők, partnerek jóindulatának, támogatásának, a velük kialakult jó kapcsolat elvesztésének veszély érzetéből ered. Ekkor igyekezete egyre fokozódik, ami egy határon túl kényszeressé válhat.

Státuszvesztéstől való tartás során az egyén azért aktivizálódik, a kívánatosnál nagyobb mértékben, hogy kioltsa az alacsonyabb beosztásba való visszacsúszás, vagy a munkahely elvesztéstől való félelmét. Kis vállalkozások vezetői az eddig elért egzisztenciális helyzetük elvesztését féltik, és kerülhetnek állandóan felpörgetett állapotba.

Az elfojtás aktivizáló hatása pótcselekvések tömkelegében nyilvánulhat meg. Ilyenkor az egyén nem mer szembesülni a valóságos problémával, helyzetével, figyelmét és energiáját pótcselekvésekkel köti le.

A hiperaktivitás szélsőséges formája esetén, az érintett csekély eredményt produkálva nyüzsög, nem képes egy feladatban tartósan elmélyedni, azt végig csinálni. A dolgok felületén mozog, gyakori a hibázás, a sok félbemaradt feladat, a teljesítés nélküli ígéret, az érzelmi túlreagálás. Mivel a hiperaktív ember tempója gyorsabb a munkatársai tempójánál, ezért türelmetlen és nehezen tud másokkal együttműködni, ez rombolja emberi kapcsolatait.

A szélsőségesen hiperaktív emberek extrém sportokat űznek, párhuzamos párkapcsolatokat tartanak fenn, folyamatosan keresik a feszültséget kiváltó eseményeket maguk körül. Jellemző még rájuk, hogy az átlag ember számára megfelelő érzelmi impulzusok náluk hatástalanok, az élményekből nagyobb dózisokat igényelnek.

A fokozott késztetés az egyénnél egy idő után előidézi, először az energikus és enervált állapotok váltakozását, végül pedig a kiégést.

Mivel a munkahelyen is vannak kiváltó tényezői a hiperaktivitásnak, ezért érdemes oda figyelni az okokra, és magára a jelenségre is. Ha idejében segítjük a rizikófaktornak kitett munkatársakat, a folyamat visszafordítható és az eredeti egyensúlyi állapot visszaállítható.