Médiában, konferenciákon és különböző társadalmi megmozdulásokon sok szó esik az egészséges életmód  fontosságáról, a környezet rombolásról, és ennek az emberiségre gyakorolt hatásáról. Pró és kontra véleményeket hallunk arról, hogy a mai ember mennyi nemkívánatos hatásnak van kitéve a korábbi évszázadok embereihez képest. Ugyan akkor megállapíthatjuk, hogy az egészségben eltöltött életkor folyamatosan növekszik a föld minden országában.

Az egészségben eltöltött életkor növekedésének átlagos mértéke: 3 hónap/év. Európa az öreg kontinens jelzőt ma már nem csak földrajzi értelemben viseli, hanem alakosság medián életkorának vonatkozásában is ami 38,9 év. 42 év medián életkorral az öregkontinens legöregebb országa Olaszország.

Fiatal kontinensnek számít Ázsia, ahol külön érdekesség, hogy a legfiatalabb ország India 22 év medián életkorral, a legöregebb Japán 43 év medián életkorral. Japán magas mutató számával meghaladja Olaszországot is ezzel a föld legöregebb országa címet nyerte el.

Az életkor kitolódása megváltoztatta, az öregség értelmezését is. Míg korábban a 65. életév betöltése után minősült valaki öregnek, ma ez kitolódott a 80. életév betöltése utánra. Ha az öregedés így kitolódott, akkor az előtte lévő életszakaszok értelmezésénél is eltolódás történt.

Érdekesség képen álljon itt Lehoczki Mihály: Az ember anatómiája című 1922-ben megjelent könyvében történt meghatározás.

Azt hiszem a mai nemzedékünk valamennyi 35 év feletti tagja tiltakozna az öreg jelző ellen, A 60 éves korosztály pedig felháborodna, ha őket az agg korba belépett emberek közé sorolnánk.

 A mai nemzedék önmagát az alábbi kategóriákba sorolja:

A gyermekkor tudati kitolódása, a tanulási időszakkal van összefüggésbe. A nagykorúságot elért fiatalok manapság mindaddig gyereknek érzik magukat, ameddig a szüleik ellátására szorulnak. Vagyis nem rendelkeznek önálló keresettel. Az értelmezésben némi különbség lehet a fiatalok között. Azok akik korábban kezdenek el dolgozni 18-19 éves korukban, ők előbb érzik felnőttnek magukat.

 A fiatal felnőttkor végének értelmezése közötti különbözőséget, az életmódbeli különbség váltja ki. A vidéken élő emberek, és a fizikai munkát végzők 10-15 évvel is előbb sorolják magukat a felnőtt, az öreg és az agg korba mint a nagyvárosokban élő értelmiségiek.

A biológiai életkor és a tényleges életkor között 10-20 évnyi különbségek is lehetnek, pozitív negatív irányba. Az egészséges életmód, étkezés, mozgás, pozitív stressz hatások, sikeres krízishelyzet kezelések, inger gazdag környezet, jótékony hatással vannak az egyén mentális állapotára, lassítják az öregedés folyamatát. Ezzel szemben, az egészségtelen életmód gyorsítja azt.

Érdekes ellentmondás, hogy a vidéki nyugodt életmód, nem minden esetben jelent ideális körülményt a mentális állapot megőrzésére. A nagyvárosok adta lehetőségek, mint az egészséges étkezési kultúra, a rendszeres minden izmot átmozgató sport, az érdekes kihívásokkal teli munka, a szórakozási és kulturális lehetőségek segítik a lendület és gondolkodás frissességének megőrzését, a biológiai életkor tényleges életévekhez képesti elmaradását. Ezzel szemben a monotonitás, a megszokottság, a kényelmes életmód, a hagyományos étkezési szokások és az ezzel járó túlsúly, valamint a rendszeres alkoholfogyasztás következtében a biológiai életkor a tényleges életkor elé kerülhet.

Szándékosan nem írtam a dohányzásról mint lehetséges negatív tényezőről. A japán férfiak láncdohányosok, és mégis átlagosan a leghosszabb életűek a földön, hogy mivel közömbösítik a dohányzás szervezetükre gyakorolt kártékony hatását, az még kutatások tárgyát képezik.

„Túlképzettek mégsem értenek semmihez.” – mondta ki a súlyos ítéletet egy multinacionális cég magyarországi leányvállalatának igazgatója, tovább folytatva a méltatlankodást. ” 3-4 értelmes, okos diplomást veszek fel évente és legalább 3 év amíg betanítjuk őket, addig csak pénzbe kerülnek, miután pedig megtanulják a szakmát, és hogy mi a munka, azért kell fizetés emelést adnunk, hogy ne menjenek át a versenytársakhoz.” - A beszélgetés a céghez közelmúltban felvett, vezetői beosztásba került fiataloknak szánt képzés előkészítéséhez kötődött.

Mit hiányol a magyar felsőfokú intézményekből kikerült frissdiplomásoknál?

• a munkavégzés képességét,
• az önállóságot,
• a felelősségvállalást,
• a megfelelő proaktívitást,
• a munka iránti alázatot,
• a diplomáciai érzéket.

Mit ért a munkavégzés képességének hiányán?

A frissdiplomás fiatalok csak tanulni tudnak. Belépnek a céghez és itt is tanulni akarnak, munkavégzés helyett. Nem tudnak dolgozni, nem tanították meg sem a szüleik, sem pedig az iskola, hogy hogyan kell egy feladathoz hozzákezdeni, majd azt végig vinni. Tanulni szeretnek és nem dolgozni. Nehezen tűrik a beszabályozottságot, a módszerességet, a nap mint nap ismétlődő kemény munkát. Nehezen fogadják el, hogy az iskolaévek szabadságának vége.

Sok közülük diákként is dolgozott, náluk is észlel ilyen problémát?

Igen, ugyanis a legtöbb diákmunka az arról szól, hogy valami amit más megmond végrehajtsák, különösebb szervezés, átgondolás nélkül. Betanított munkák amivel pénzt lehet keresni.

Véleménye szerint, hogyan lehetne már diákként kialakítani ezeket a képességeket?

Ezeket a képességeket, már egész kis kortól lehet fejleszteni, erre nagyon sok jó példa van külföldön. Ha a fiatalok lehetőséget kapnának arra, hogy projekt jellegűen, egy több lépéses feladatsort az előkészítéstől a kivitelezésig végigcsináljanak, akkor kifejlődik ez a képesség.

Mit tart fontosabbnak az egyéni vagy a csoportos feladat teljesítés képességét?

Mind a kettőt. Mert egy vállalatnál egyénileg és csoportban is tudni kell eredményesen dolgozni. Én azt látom, hogy ez a fajta felkészítés teljes egészében hiányzik a magyar felsőfokú képzésből. A hozzánk belépők itt találkoznak először olyan feladattokkal, amelynek része az információgyűjtés, a mérlegelés, a döntés és utána a megvalósítás.

Mi a helyzet az önállósággal?

Nagyon alacsony szinten van. A fiatalok nem ismerik a döntési módszereket, ebből következően félnek saját maguk dönteni, és a döntéseikért felelősséget vállalni. Addig nagyon jók, amíg csak lexikális tudásra épülő tanulmányokat kell csinálni, de utána nincs tovább.

Mit ért megfelelő proaktivitáson?

Azt hogy képes legyen először figyelni, tájékozódni és utána változtatási javaslataival élni. Javaslatait pedig meggyőzően előadni, a kritikákat elviselni és kezelni. Több fiatalnál láttam, hogy azonnal előadja újítási ötleteit. Ez nagyon jó, de amikor ezt megkritizáljuk, akkor sündisznó állásba húzódik. Nem tud tovább érvelni javaslatai mellet, sőt a kritikát személye elleni támadásként éli meg.

A munka iránti alázat hiánya alatt mit ért?

Egy munkakörön belül különböző értékű feladatok vannak. Ez azt jelenti, hogy csak a feladatok egy része igényli a magasabb fokú tudást, az egyetemi végzettséget. Vannak olyan teendők, amelynek elvégzéséhez egy középfokú végzettség is elegendő lenne, de a munkakör részét képezik. Azt látom, hogy az alacsony értékű feladatokat nem szívesen látják el a friss diplomás fiatalok. Megalázónak érzik, hogyha borítékot kell címezniük, vagy el kell intézkedniük egy fénymásológép megjavíttatását, vagy, ha esetleg el kell menni, és kicserélni valamilyen technikai eszközt.

Végül említette a diplomáciai érzéket, ezen mit ért?

Néhány évvel ezelőtt az anyavállalatnál 3 magyar felsővezető kollégámmal egy stratégiai megbeszélésen vettem rész. Utána a cég HR- vezetője azt mondta, hogy nekünk magyaroknak durva a kommunikációnk. Nem értettem mit akar ezzel mondani, és megkérdeztem, a válasza a következő volt: „Ti azonnal kimondjátok, a nemet, szinte a másik arcába vágjátok”.

Tudni kel udvariasan megfogalmazni ellenvéleményünket, vagy álláspontunk másságát. Sok fiatal kollégától hallom, hogy ha valamivel nem ért egyet kijelenti, hogy: „Ez nem igaz.”

Ezek szerint a magas szintű tudás még nem elég ahhoz, hogy valaki felkészült legyen friss diplomásként egy pozíció elfoglalására. A fenti hiányosságok pótlását már a középiskolai képzéssel el kellene kezdeni, hogy a cégek számukra is hasznosítható képességekkel rendelkező friss diplomásokkal találkozzanak.